Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

Ugyancsak fontos forrásközlés a gazdasági kapcsolatokat megvilágító szerződés a Festeticsek balatonkeresztúri uradalmából.

Az 1780. május 16-án kelt kontraktus szerint Festetics Pál simonyi erdejében, a vendégfogadó fölötti berekben Bogdán József, Bogdán Péter, Ignácz János, Ignácz István „eöt sátorbél olá cigányok" beregfából faragnak, akik személyenként ezért 12 forintot fizetnek. Ezen felül személyenként termékkel is fizetnek: hársfából öles vagy nagyobb „disznó förösztő tekenyőt"33, három kisebb teknőt, három melencét (egy nagyobbat, két kisebbet), öt szóró lapátot, öt kanalat és egy kaponyát34. A munkát, az erdőben „pazarlást nem tévén" kell végezni a hajdú által megmutatott területen.35

E cigányok a forrásközlő szerint, és nevükből sejthetően is a román nyelvet beszélő, ma beás cigány nyelvi-kulturális csoportként határozhatók meg.36

1775-ben egy másik „tekenyős" csapat is dolgozott, a brezovicai Rástya Mihály, Gerebics József és Zvér Balázs az uraság simonyi erdejében, akik - a forrásközlő vélekedésével ellentétben - nem „letelepedett" cigányok lehettek, erre utaló kifejezés nincs a közölt kontraktusban, s e nevek sem fordultak elő ekként e kor forrásaiban.37

A cigány kifejezés helynévként is előfordul a 18. századi Zalában. Nagykanizsán például már 1753-ban létezik Czigány utca.38

A cigány, mint tulajdonságot jelző kifejezés is előfordul ekkor. Példaként a kanizsai 1744. február 24-i teljes tanácsülést említjük, mely kimondta, hogy Jung János György patkoló kovács, mivel itteni mestertársait és az egész céhet cigányoknak nevezte, az egész céhet nyilvánosan kövesse meg.39 Ez a forrás azt is bizonyítja, hogy egyfelől a cigány kifejezés szociokulturális meghatározása (mindenki cigány, aki kinyilatkoztató által vélt cigány életmódot folytatja) és az ennek nyomában járó előítéletesség már ekkor is létezett, még ha a zalai forrásanyag áttekintése alapján a megyében is nem vált jellemzővé. Mezey Barna az 1986-os dokumentumkötetben a társadalmi különbségek fokozódásában és a

33 Olyan teknő, melyben fél disznó elfért, ebben „fürösztötték", azaz forrázták, sózták, e- setenként pácolták a tartósítandó disznóhúst.

34 Fa merítőedény, mely merőkanál méretű lehetett.

33 PETÁNOVICS K. 1981. 56-57. p. és 149. p„ 160. kontraktus.

36 Akiket a 19. század végétől a 20. század utolsó harmadáig foglalkozásukra utaló néven „teknősöknek", „teknővájóknak" is neveztek. A beások legfőbb magyarországi lakott térsége ma is a Dél-Dunántúl.

37 PETÁNOVICS K. 1981. 56. p. és 118. p„ 55. kontraktus.

38 A mai Petőfi utca felső része. 2006. 67. p..

39 LENDVAI A. 2006. 209. p., Kanizsa város protokolluma 1690-1755. 192. p., itt február 27. szerepel.

16