Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

A statútum szövegének magyar fordítása:15

Zala vármegye statútuma a területén lakó cigányok kiűzéséről annak érdekében, hogy a lakosoknak az ellenük való panaszai megszűnjenek.

A méltóságos nádorispán úr megkereste a vármegyét azoknak a cigányoknak az innét való kiűzésével kapcsolatban, akik orozás- ból és tolvajlásokból szoktak élni, sok kártételt és kárvallást okoznak, s a szomszédos országokba is beütéseket visznek véghez. Erre tekintettel elrendeltetett, hogy az előbb mondott cigányok számára ebben a vármegyében senki se nyújtson semmiféle, az előbbi, megszokott életmódjuknak megfelelő tartózkodási helyet vagy lakhelyet, hanem űzzék el őket, olyanképpen, hogy többé ebben a vármegyében egyetlen helységben se találtassanak meg, hogy az ellenük támadt eddig való panaszkodások oka és alkalma tökéletesen megszűnjék és a panaszkodók leikéből gyökeresen kitöröltessék.

Azt nem tudjuk, hogy kikről van szó, azt sem, hogy sikerült-e kiszorításuk a megyéből. Az viszont a 18. századi peranyagokból - az itt közöltekből is - teljesen nyilvánvaló, hogy nem kevés gondot okozott a vármegyének a több megyén keresztül haladó, többnyire vegyes etnikumú rablóbandák megfékezése, elfogása.

Ebből az időszakból még egy - közvetett - adat áll rendelkezésre: 1616 júniusa és 1617 júniusa között a török fennhatóság alatt lévő Kanizsa kincstári naplóiban szerepel a cigányok adója.16 Az említett adatok minden bizonnyal cigány közösségekhez kapcsolhatók, nem úgy a cigány kifejezés családnévként való előfordulásai a fentinél korábbról, 1490-től.17 Vélhetően nem cigány közösségek tagjai voltak e családok. Az adatok csak arra bizonyítékok, hogy a

15 ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Statútumok gyűjteménye, 672. p. TÓTH Péter bocsátotta rendelkezésemre a forrás magyar fordítását, köszönöm.

16 A mukáták között. Ez a speciális, a szultán számára lekötött adók, vámok és illetékek köréből állt, tartalmazta az eszéki hídátkelési díjat, a környék cigányainak adóit, a marhák és a rideg állatok utáni illetéket és egyebeket, amely ugyanerre az időre vetítve 1.880.375 akcsét tett ki. VÁNDOR L. 1996. 355. p.

17 1490-ben a borzvári Czigány Gergelyt, 1497-ben Karicsai Czigány Ferencet és Istvánt, (utóbbit, mint Alsólendvai Bánfy Jakab ügyében eljáró királyi embert) említik, kiknek birtoka Karicsa, Szántóháza és 1528-tól Zágorhida. 1513-ban Mogyorókeréki Czigány családról hallunk. 1523-ban Dánielkarmacs birtokrészét András 100 forintért zálogba adta Kápolnásfalui Czigány Miklósnak és Györgynek. 1542-ben a Nemesnépfalvai Czigány család tagjai, András, Mihály és Péter egy-egy telket bírtak Nemesnépfalván.

12