A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1545-1548 - Zalai gyűjtemény 64. (Zalaegerszeg, 2008)
Bevezetés
oklevél - egy regeszta elvét, hanem egyedi döntés alapján az az oklevél külön sorszámot kapott, amely új, lényeges információt tartalmaz. Tehát külön számot visel az iktatóparancs és a ráírt teljes jelentésfogalmazvány, valamint a jelentés és a ben- nefoglalt teljes szövegű mandatum, viszont nem kaptak külön regesztát a mandátumra írt néhány soros jegyzetek a jelentéshez. A kivonat megkísérli az oklevélben leírt jogi tényt röviden összefoglalni. A nehezen értelmezhető olvasatokhoz ellenőrzésként felhasználtam az oklevelekhez a 18. században készült Extractus kötet szövegeit és Szabó Béla levéltárosnak az oklevelekből az 1970-es években készített, levéltárunkban lévő jegyzeteit. A tulajdonnevek írásában az előző kötetekben szokott módon jártam el. A keltezésben a tulajdonnevekhez kapcsolódó egyházi ünnepek neve nagy kezdőbetűs. A közismert személy-, és helyneveket nem írtam át betűhív formában, pl. Pozsony. A latin kifejezéseket - ahol szükségesnek látszott - zárójelben megadtam. Az adott korszakban általánossá váló kifejezéseket már magyaros formában használom, pl. litterátus, szervitor. A mutatóban a regeszták számai szerint lehet keresni. A nevek teljes körű azonosítására és szétválasztására nem tudtam törekedni. A helynevek mellett - ahol ez ismert volt -, megadtam a település formájára, jogállására vonatkozó kifejezést, pl. vár, mezőváros, stb. A személynevek a nemesi előnevek sorrendjében kerültek be a mutatóba leggyakrabban használt formájukban, zárójelben a latin alak de + helynév formában, pl. Pölöskei Ördög (Ewrdegh de Peleske), a legfontosabb zalai családok esetében kereszthivatkozással, pl. Ördög lásd Pölöskei Ördög. A mutatóba beépítettem a személyek által viselt ismert tisztségeiket, foglalkozásaikra utaló kifejezéseket is. A két hiteleshelyi levéltár tárgyalt években kiadott oklevelei Ferdinánd király és az országos főméltóságok, Várdai Pál királyi, Révai Ferenc nádori helytartó, Ná- dasdy Tamás országbíró által kiadott mandátumok, az ezekre válaszoló relatio-k, ill. fogalmazványaik, valamint a két hiteleshely előtt tett fassio-k. Ez utóbbiból meglehetősen kevés van, ami azzal magyarázható, hogy a levéltár a véletlenszerűen fennmaradt okleveleket őrzi, mert a hiteleshelyek töretlenül működtek ebben az időben. A bevallások kevés száma miatt továbbra is kevés az adat a hiteleshelyek saját működésére. Igazán csak a külső munkát végző szerzetesek nevét ismerjük, ill. az illetékességi kör változásait tudjuk nyomon követni, ami Zalán kívül továbbra is az akkori Veszprém és Somogy megye területére terjedt ki. A Somogy megyei eljárásokra vonatkozó adatok szaporodása valószínűleg a török hódítás útvonalának közeledésével magyarázható. A mandátumok nagyobb része hatalmaskodás kivizsgálására, kisebb része pedig birtokbaiktatás elvégzésére utasítja a hiteleshelyeket. Míg az ország három részre szakadása utáni években lelassultak a birtokmozgások, ezekben az években 8
