’56 Keszthelyen és a keszthelyi járásban. A forradalom és megtorlás dokumentumai, kronológiája és személyi adattára - Zalai gyűjtemény 63. (Zalaegerszeg, 2006)

A forradalom és a megtorlás dokumentumai

többieket. Elhangzott újra a jelszó: kivonulni! Az áradat feltartóztathatatlan volt, és indult az utca felé. Az utcán vettük észre, hogy nincsen zászlónk, és az Akadémián sincsen kitűzve a nemzeti zászló. Néhányan az élről visszamentek zászlóért, de nem találtak zászlórudat. A tömeg megtorpant és sikerült visszatéríteni az udvarra.

Alighogy visszatértünk az udvarra, megjelent a honvédség az utcán. Géppuskákat és golyószórókat szegeztek a kapukra és az ablakokra. Az utcákat fegyveres katonák lepték el. Láttuk, hogy kivonulásról nem lehet szó, bár nevettünk a géppuskákra és a golyószórókra. Közben bekapcsolták a rádiót (hangszórókon keresztül) de az adás nem volt folytonos. Kihirdették a statáriumot és a kilépési tilalmat az egész országban, délután 2 óráig. Mentesítést ígértek a statárium alól [azoknak], akik addig leteszik a fegyvert. A rádió bejelentette, hogy Nagy Imre átveszi a kormány vezetését. Ezeket a rádió úgy közvetítette, mintha Nagy Imre beszélt volna, és ezt hanglemezről többször forgatták. Közben állandóan játszották a Szózatot. A rádióban a statáriummal kapcsolatban „fehérforradalmárokról" beszéltek. Nagy Imre programbeszédjét hirdette [ti. a rádió], de az mindig késett. Délután megint kihirdették a statáriumot, de a kegyelmi időt meghosszabbították. Ebből láttuk, hogy Budapesten a harc nemcsak hogy nem szűnt meg, hanem még hevesebb lett, és még jobban elterjedt. Nemzeti színű és fekete szalagot varrt föl mindenki. Délután semmiféle szervezeti megmozdulás nem volt. Mindenki a rádiót bújta. Az utcákon tiszti járőrök cirkáltak. A város nyugtalan volt, de szervezkedni, vagy cselekedni azonban nem tudott. Mindenki az Akadémiára várt, és nem is csalódott. Ezen a napon nem tehettünk többet.

Csütörtök, október 25.

Ezen a napon már nem forradalomról, hanem szabadságharcról beszéltünk. A magyar nép fegyvert ragadott Budapesten és más helyeken az országban, hogy a gyűlölt orosz és ÁVH-s bandákat - melyek a moszkvai vörös uralom legvérengzőbb és legszégyenteljesebb biztosítói voltak - az országból eltávolítsa, vagy méltó módon ítélkezzen fölöttük. Elképzelhető volt a gyűlölet, amikor kibékülve a rendszer minden csahosával, párttitkárjával, végrehajtójával, rendőrével egységesen támadt rájuk, félelmet nem ismerve. Talán Lenin elve érvényesült a „két szemétdombbal".

Keszthelyen fegyveres fölkelésre nem került sor. Ennek oka talán az ifjúság tanácstalansága volt. Heves beszélgetések és tanácskozások folytak. A párt városi vezetői élére akartak állni az ifjúság mozgalmának, de bármit mondtak, nem tetszett a tömegnek.

Amikor Kaiser párttitkár látta, hogy az ifjúság nem hallgat rájuk, „ fiatal meggondolatlan pimaszoknak" nevezte a hallgatóságot. Közben a honvédség pán271