’56 Keszthelyen és a keszthelyi járásban. A forradalom és megtorlás dokumentumai, kronológiája és személyi adattára - Zalai gyűjtemény 63. (Zalaegerszeg, 2006)
A forradalom és a megtorlás dokumentumai
Követelni pedig a kommunista rendszertől olyan bátorság volt, amire nem volt példa az utóbbi 8 év alatt. Ha valakit a követelések nem is érintettek, örült, mert a szólásszabadság béklyóinak lazulását látta benne, ami valóban így is volt. A 8 éves elnyomás lazításáról volt szó. A rendszer megdöntéséről nem volt szó. Legalábbis nyíltan. Vigyázni kellett minden szóra. Az egész diákság megmozdult. Különböző egyetemek és főiskolák felhívása és kérése jelent meg a Szabad Ifjúságban (Szeged, Pécs, Eger, Budapest). Ezek után mi sem maradhattunk el. Úgy éreztük, hogy be kell kapcsolódnunk az egyetemi ifjúság mozgalmába. Minket is annyira sújtott a rendszer politikája, és legalább olyan harcot várt tőlünk az ország. A harcot október 22-én indítottuk meg. A „Hétfői Újság"306 második számában „Az elásott város" címmel terjedelmes cikk jelent meg Keszthelyről. Tartalma a kétségbeejtő és szégyenletes valóságot tárta szemünk elé. Ezeket mi naponként láttuk, róluk naponként hallottunk, de így egybefűzve, elénk tárva rendkívül nyomasztólag hatott. Állattenyésztési óra volt a Központi majorban (marxista óra helyett). A gyakorlatvezető nem jelent meg, és szabadon beszélgetve töltöttük el az időt, kisebb csoportokban. Természetesen a politikai eseményekről volt szó. Előkerült a fent említett újságcikk, és a Kurucz Pali hangosan felolvasta. Nehezen jutottunk szóhoz. A cikk hosszú és részletes volt. Majd az egyetemekről szóló cikkek kerültek sorra a hallgatók szervezkedéseiről. Úgy gondoltuk, hogy a szervezkedést nálunk is meg [kell] kezdeni. Gyűlést kell összehívnunk. Mikor? Holnap este! Most már csak az a személy volt hátra, aki a követeléseket pontokba foglalja, és a gyűlésen a hallgatók elé tárja. Megkérdezték Varga Gyulát, hogy vállalja-e? Vállalta. Amikor visszamentünk az Akadémiára, beszélgettünk másik csoportok „komolyabb" tagjaival, és úgy határoztunk, hogy 23-án (kedden) este 7 órakor évfolyamgyűlést tartunk. Az idő sürgetett. Úgy gondoltuk, hogy az akadémiai nagygyűlés megszervezése sok időbe kerül és „nagy port ver fel", amire nem mertünk vállalkozni. Nem ismertük a hangulatot az Akadémián. Az I. évfolyam hallgatói nem ismerték egymást, és az egyetemi, de különösen az akadémiai ügyekben teljesen tájékozatlanok voltak. Rájuk, mint kezdeményezőkre nem számíthattunk. A III. évfolyam hallgatói különösen viselkedtek. Voltak néhányan, akik akartak valamilyen gyűlést, néhány fontosabb kérdés megtárgyalására. Pl. a 4 éves tanulmányi idő, mérnöki diploma stb. Erre a gyűlésre vártuk a Kutatóintézet vezetőit, akik éppen Berlinben voltak. Az évfolyam hallgatói között volt a legtöbb DISZ-funkcionárius, akik nagyszerűen megjátszották a „kerékkötő" szerepét. 306 A hivatkozott újságcikket sajnálatos módon nem sikerült fellelnünk. 266
