Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
A katonai események mellett a politikai életben is megindult az erjedés, a Budapesten történtekkel párhuzamosan Zala megyében is megkezdődött az ellenzéki erők fellépése a korábbi hatalmi elittel szemben. Jellegüket és befolyásukat az eseményekre azonban döntő módon határozták meg a megye társadalomszerkezetéből adódó tényezők. Zala megye gazdasága, ahogy azt korábban láttuk, rendkívül egyoldalú volt, a megye legnagyobb része agrárrégiónak számított, amelynek vezetésében szinte kizárólagos befolyással bírtak a földbirtokos - főként a régi nemesi származású - családok. Ebből következően Zala megyében mind a szervezett munkásság létszáma, mind a független értelmiségi, polgári erők súlya jelentéktelen volt. A szélsőbaloldali, bolsevik típusú ideológiát és fellépést pedig a megyében - a Tanácsköztársaság időszakát is beleszámítva - csupán egy maroknyi, 8-10 fős csoport ismerte, és képviselte. Az őszirózsás forradalom következtében létrejött új hatalmi szervek helyi testületéi november elején alakultak meg. A Zalaegerszegi Nemzeti Tanács 1918. november 2-án jött létre, elnökének Czobor Mátyást, a város polgármesterét, helyettesének pedig Szigethy Elemér ügyvédet választották meg, tehát a testületben a polgári társadalom képviselői kaptak helyet. A vármegye törvényhatósági bizottsága először november 12-én ült össze. A testületben legnagyobb befolyással a 48-as függetlenségi párt bírt, nem meglepő ezért, hogy a közgyűlés hatá- rozatilag szavazott bizalmat a frissen megalakult Károlyi-kormánynak. A párt bázisa főként Zalaegerszegen összpontosult, Nagykanizsán viszont a kezdetektől fogva a szociáldemokrata párt tartotta a kezében a kezdeményezést. Már ettől az időtől kezdve megfigyelhető a megyében egy kettősség, amely a két zalai város körül rajzolódott ki. Míg Nagykanizsán a szociáldemokrata párt irányította az eseményeket, főként szervezett munkásbázisára építve, addig Zalaegerszegen inkább a polgári erők voltak túlsúlyban, lévén, hogy itt a nagyipari munkások hiányában a munkáspárt jóval csekélyebb erővel rendelkezett. A függetlenségi párt helyi szervezete azonban nem követte mindenben az országos pártot, főként annak radikalizálódásában és balra tolódásában. Jól érzékeltette ezt az 1918. december 29-én, a zalaegerszegi Arany Bárány szállóban rendezett nagygyűlés is, melyen már mind a párt megyei vezetője, gróf Batthyány Pál, mind a helyi elnök, Thassy Gábor élesen bírálta a Károlyi-kormány tevékenységét, sőt magát Károlyi Mihályt is. Nézetük szerint a kormányban egyre nagyobb befolyásra tesz szert a „radikális és szocialista irányzat" a polgári elemek rovására.36 Az elhangzottak miatt a jelenlévő szociáldemokrata pártaktivisták a rendezvényt felzúdulásukkal megzavarták, a felszólalókat inzultálták, ezért a szervezők kénytelenek voltak az ülést megszakítani és átvonulva a megyeházára, ott befejezni. A függetlenségi párt vezetőinek állásfoglalása arra utalt, hogy a helyi szervezet tagsága inkább a 36 Zala, 1919. január 3. 25
