Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931

gye legfontosabb irányító-politikai fórumain a megye gyártulajdonosait, gazdag vállalkozóit, például a száz munkást foglalkoztató nagykanizsai gépgyárost, Weiser Jánost, vagy a várost villamosenergiával ellátó Franz Lajos üzemtulajdonost, Pongor Henriket a Transdanúbia rt. vezérigazgatóját, a bárói címet nyert Gut- mann család valamelyik tagját, vagy Schütz Sándort, a megyeszékhely legnagyobb üzemének tulajdonosát. A vármegyei közgyűlésben ugyan még ott ültek a képviselőik, már csak virilis tagságukból kifolyólag is, de a magasabb szintű, szűkebb tagságú döntéshozói szervekbe már csak elvétve kerültek be.

Politikai credóját e réteg maga fogalmazta meg, a különböző reformtörekvések kapcsán (107. 113. és 114. sz. dokumentumok). Nézetüket az ezeréves magyar alkotmányhoz és annak elemeihez való változatlan ragaszkodás jellemezte. E szerint a magyar társadalom vezetésére kizárólag a középosztályt alkotó művelt réteg a hivatott, amely a „közügyek iránti önzetlen érdeklődése és szeretete" révén válik erre a feladatra alkalmassá, kiegészülve az iparosok és kereskedők „gyakorlatiasságával". Ezek a rétegek képesek csak arra, hogy az osztály érdekeken felül emelkedjenek és a társadalom egészét képviseljék, hiszen „értelmessé- güknél és közéleti pályára neveltségüknél fogva az egyetemes közérdek kielégítésén munkálkodnak". Az alacsonyabb társadalmi rétegek alkalmatlanok erre, mert „ismeretei hiányosabbak, látköre szűkebb annál", szerintük erre „nem is vágyódik, s mindennapi elfoglaltsága mellett nincs is ideje ily természetű megbízatások betöltésére". S mivel tudatlanságuknál fogva könnyen a demagógia áldozatává válhatnak, irányításra szorulnak. A társadalmi rend, s ezen keresztül a magyar nemzet fennmaradását nézetük szerint öt intézmény garantálja: egyfelől a vagyonalapú közéleti szereplést biztosító virilizmus, amely garantálja a pozíciók betöltőinek alkalmasságát, másrészt a vármegyerendszer, értve ezen a vármegye autonómiájának sérthetetlenségét, harmadrészt a katolikus egyház közéleti befolyásának biztosítása, negyedszer a földbirtokrendszer változatlan formában történő fennmaradása és végül a monarchia intézménye. Összességében ezek szerintük a magyar alkotmányosság legfontosabb elemei, amelyek a nemzet történeti fejlődéséből keletkeztek, s ebből következően annak bármely részét érő támadás magát a nemzetet támadja, és annak megmaradását veszélyezteti. Megmutatkozik e réteg sajátos demokrácia-felfogása is, hiszen elképzelésükben ez a rendszer demokratikus, mert biztosítja azt, hogy „a közügyek intézésében a nemzet legkülönbözőbb rétegei ténylegesen részt vehessenek", de kizárólag „hiva- tottságuk, képzettségük és hazafias hagyományaik" arányában. Konzervatív nézetük alapját tehát az képezi, hogy ez a társadalmi és politikai rendszer a magyar nemzet történelmi fejlődése során alakult ki, annak tökéletesen megfelel, így bármilyen gyors és túlzott beavatkozás, például jogkiterjesztés, a magyar társadalom létezését veszélyezteti.

91