Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
mabb személyiségű, saját birtokán gazdálkodó, öntudatos kisgazdák pártja volt, melynek természetes velejárója volt a szabad királyválasztás eszméje. Ezzel szemben a - jelentős nagybirtokoktól, illetve azok legitimista birtokosaitól továbbra is sok vonatkozásban függő - jórészt törpe- és kisbirtokosokból álló zalai agrárnépességre inkább a régi jobbágyi mentalitás volt jellemző, amely mindig elfogadta és tisztelte a fensőbbséget.112 Ez látszik meg a politikai érdekérvényesítésben is. Számára a mindennapi életben a paternalizmus elfogadott gyakorlat volt, és nemcsak a politikában, hanem a köznapi érintkezések során is, akár a közigazgatással került kapcsolatba, akár az úri földbirtokosokkal. Ezek a társadalmi körülmények döntő módon nyomták rá a bélyegüket a politikai erőviszonyok kialakulására, megkönnyítették a forradalmak által megbomlott társadalmi rend restaurációját, ugyanakkor magában rejtette egy olyan feszültség csíráját is, amely - amint azt látni fogjuk - már a következő választáson jelentkezett. 5. Az egységes kormányzópárt létrehozása és az 1922. évi nemzetgyűlési választások Az 1920. évi választáson kialakult politikai struktúra hosszú távon stabilnak ígérkezett. Kérdéses volt azonban, hogy a két pártformációban megjelenő, valójában négy politikai irányzat - keresztény-legitimista, mérsékelt konzervatív, kisgazda és szélsőjobb - között az erőviszonyok mennyiben módosulnak, történik-e átrendeződés. A következő év már választ ígért erre a kérdésre, hiszen jelentős mozgás indult meg az országos politikában, Bethlen István kormányalakításával felgyorsult a konszolidáció folyamata. Ennek legfontosabb, Zalát is érintő eleme az egységes kormánypárt létrehozása volt, hiszen ez magában foglalta a megye valamennyi politikai irányzatát. Bethlen a kinevezése után azonnal hozzálátott a különböző jobboldali politikai irányzatok egységének megteremtéséhez, egy erős parlamenti többséggel rendelkező kormánypárt létrehozása érdekében. Ebben a szituációban a Kisgazdapártnak alárendelt szerep jutott, hiszen Bethlen sem az általa radikálisnak tartott földreformmal, sem a demokráciát szélesítő követeléseivel (pl. választójog kérdése) nem értett egyet. Emellett a miniszterelnök azt sem rejtette véka alá, hogy az ország vezetését kizárólag az „intelligencia" kezében képzeli el: „A kisgazda társadalom hazafiasán és keresztény irányban gondolkodó erőteljes és széles rétegének támasza nélkül egy egészséges és demokratikus kormányzat ma Magyarországon 112 V.ö. Gergely 1999. 64. p. 48
