Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

A magyar nemzet a maga tartozását a békeszerződésben kifizette, de nem elégítették ki jogos követeléseit. (Viharos taps és tetszés zaj.) A világtörténelem folyamatától, a saját erőinktől, a becsületes törekvéseinktől, munkás politikánktól várjuk ezek kielégítését. (Percekig tartó tapsvihar.)

Mi folyik ezekből belpolitikai magatartásunkat illetőleg? Először is folytonosan és jó úton előre haladó politikát kell csinálnunk, de - kockázatok nélkül. Már pedig a legnagyobb kockázat a pártharc, az osztályharc, a felekezeti harc vagy olyan politikai kérdések felvetése, melyek a nemzetet ebben a pillanatban előbbre nem segítik, hanem ellenkezőleg: veszélyeknek teszik ki és megbontják annak egységét. Első feladat tehát, hogy kerüljük a felekezeti és osztályharcot, az egymás sorait megbontó politikai kérdések felvetését.

Másodsorban meggyőződésem az, hogy ennek a nemzetnek erőskezű vezetésre van szüksége (zajos helyeslés). Ez a nemzet sokszor tudott nagy eredményeket felmutatni a múltban, de csak ha erős vezetés alatt állott. (Hosszú tapsvihar, éljenzés, felkiáltások: „Éljen az erős kéz!") Ám az erős kéz egymagában nem elég. Ahhoz bizalom is kell. (Felkiáltások: Megvan! Megvan!) Nem elégedhetem meg azonban a momentán kialakult parlamenti többség bizalmával, hanem szükségem van a nép legszélesebb rétegeinek bizalmára. Én nem kerestem ezt az állást, amelyet elfoglalok és bármely percben hajlandó vagyok azt letenni, ha azt látnám, hogy jelenlétem árt ennek az országnak, vagy a nagy többség nem áll a hátam mögött. (Zajos éljenzés, hosszú, lelkes tüntetés a miniszterelnök mellett.) De ha megvan ez a bizalom, akkor ne követelje senki tőlem, hogy rothadt kompromisz- szumba menjek bele olyan tényezőkkel, melyeknek munkáját ártalmasnak tartom erre az országra nézve. Ma az a benyomásom: igenis a nemzet bizalma megvan velem szemben. Ez kötelez engem arra, hogy erőm teljes megfeszítésével haladjak egyenesen legjobb meggyőződésem útján. (Éljenzés.)

Néhány belpolitikai részletre kívánok még kitérni. Eddig pénzügyi, gazdasági kérdések álltak előtérben. Most azonban már komolyan kell foglalkoznunk a köz- igazgatás, az adminisztráció kérdéseivel. Nem akarok itt, különösen nem akarok ebben a városban szemrehányást tenni a magyar közigazgatásnak, hiszen megmutatta a magyar, úgy állami, megyei, mint a városi és községi tisztviselői kar, hogy a legnehezebb időkben is, majdnem fizetés nélkül teljesítette kötelességét. Mégis állítom, hogy a tovább haladás, kulturális, társadalmi, szociális, politikai és gazdasági fejlődés egyik alapfeltétele, hogy az adminisztrációt napról napra javítsuk, közelebb hozzuk a nép leikéhez, hogy a néppel való összeköttetés tökéletesebb, bensőségesebb legyen. (Helyeslés.) Legelőször is a minisztériumok közötti együttműködést kell tökéletesebbé tenni. Mert csak egy állam, egy nemzet van és mind ennek szolgái vagyunk. Itt nem szabad féltékenységnek lenni egyik vagy másik tárca tisztviselői és ügyei között.

370