Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
elszakított területen élő testvéreinkkel. Az a gondolat, hogy az elszakított részeket visszaszerezzük, minden ember lelkében kell hogy éljen. Nemcsak azért, mert hazafias kötelességünk, hanem azért, mert e nélkül nemzetünk nagy nem lehet. Erre a politikára kell törekednünk. Minthogy azonban ezt erőszakkal megoldani nem tudjuk, nincs más, mint megbékülni a helyzettel és visszaállítani azt a kapcsolatot, melyre az elzárt Magyarország utalva van. Nem akarok és tudok ígéretet tenni, csak azt az egyet azonban mondhatom, hogy ebben az irányban egy a dolgozó nép, a földműves nép és az az út, mely elvezet bennünket a megbékéléshez, amely ebben az országban visszaállítja a rendet és békét, [sic!] Igaz, hogy a kormány részéről is azt szokták mondani, hogy ők is rendet és békét akarnak. Csakhogy az ő kijelentéseikkel a tények homlokegyenest ellenkeznek. Eszembe jut az a történet, amikor a falu rossza elment a plébánoshoz és meggyónta, hogy egy kis malacot lopott, amikor a plébános megdorgálta, azt mondta, hogy az árát elküldötte posta útján. A rákövetkező évben a falu rossza ismét elment a plébánoshoz és ismét azt mondta, hogy lopott, de a lopott holmi árát postán ismét megküldötte. Amikor a plébános azt kérdezte, hogy mért lopott, mikor az árát úgyis megküldöd, a falurossza azt mondta, ha én viszem el, akkor nem az eladó szabja meg az árat, hanem én szabom meg. A kormány is így van, a kormány is mindennek maga szabja meg az árát. Nem azért jöttem ide, hogy mandátumot adjanak nekem, hanem azért, mert szükségem van arra, hogy a falunépe, amelynek érdekeiért szembefordultam a kormánnyal, és az a nép, amelynek érdekeiért küzdöttem, megmutassa nekem a választási küzdelemben, hogy érdemes igazságos dolgokért harcolni. Ezzel szemben ígéretet teszek, hogy bárhol tiszteljenek meg a választópolgárok bizalmukkal és bárhol jussak mandátumhoz, Nagy- és Kiskanizsa bizalmát fogom megtartani. Ezzel teszem le nemcsak mandátumom, de pártom sorsát is az önök kezébe. (Éljenzés.) Ezután Sümegi Vilmos volt nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra: Mintegy 20 esztendővel ezelőtt álltam ezen a helyen és beszéltem Holló Lajos társaságában Kiskanizsa derék polgárságához. Ismerem Kiskanizsa derék, hazafias népét, tudom, hogy a régi időkben a nagy választási kerületek sorsát mindég a Kiskanizsa derék polgárai döntötték el. Az a zászló győzött, amelyik mellé a kis- kanizsaiak szegődtek. Tudom, hogy az utolsó jogfosztás - nem is törvény, mert hiszen csak rendelet - sok kiskanizsai polgárt fosztott meg választási jogától. Merem mondani, hogy olyan embereket, akik életüket, vérüket adták a hazáért és itt dolgoznak, olyan embereket fosztott meg a kormány ezzel a rendeletével legszentebb polgári joguktól, a szavazati jogtól. Ennek dacára, amikor Nagykanizsa küldöttsége eljött Budapestre a függetlenségi kisgazda, - földműves és polgári párt vezéréhez, Rassayhoz, hogy annak a jelöltséget felajánlja, én azt jó jelnek tartottam. Abban a pillanatban, amikor a régi függetlenségi neveket, Anekokat, Dolmányosokat és a többi dolgozó kiskanizsaiakat ott láttam, nem volt kétségem az 304
