Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Ha a nagykanizsai közönség így gondolkodik és így érez és le tudja a magyarok betegségét győzni - akkor legyőzte azt a nagy nyomorúságot, amely mint koldustarisznya lóg a nyakán és önmagát megbecsülve, a szabad öncélúság alapján fog haladni egy szebb Magyarország felé. Ez lesz a reménység! A reneszánszhoz azonban új emberek kellenek. De emberek nem születnek újak. Legyenek tehát újak a lelkek, akkor újak lesznek az emberek. Én a nagykanizsaiaknak új krisztusi lelket kívánok! Zalai Közlöny, 1920. december 15. 76. Nagykanizsa, 1920. december 19. Az Ébredő Magyarok Egyesülete nagykanizsai szervezetének felhívása Aki Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök méreteiben hatalmas és gondolatvilágában kincsesen gazdag beszédeiből lelkét felfrissíthette, azt olyasvalami érzés foghatta el, mint mikor a havasok ormára törtető turista a mellét fojtogató és a sóvárgott kilátást elzáró felhőgomolyagból kiemelkedve, kéjesen szívja tele tüdejét a felsőbb régiók szűzien tiszta levegőjével. Örök kár, hogy a beszédet nem hallhatta mindenki, de még nagyobb kár, sőt örök szégyen lenne, ha azok, akik ott voltak, csak füleikkel hallgatták és nem a lelkűkkel, ha csak fenséges retorikájában gyönyörködtek, de tanításait nem szívlelték meg, s ott mindjárt nem tettek magukban szent esküvést, hogy a lelkűkben felgyújtott tüzet soha, de soha kialudni nem engedik. Mit hirdetett ez a lánglelkű apostol? Keresztény kultúrát, lelki megújhodást, több vallásbeli hitet, több nemzeti érzést, szervezkedést, törhetetlen akarást, ébredést. Ébredést! Mert ő is Ébredő Magyar, amint ezt büszkén be is vallotta, s mert csak a keresztény magyarság felébredése mentheti meg ezt a szerencsétlen nemzetet a már megásott sírjába való bukástól. Ki mondja ezt? Prohászka Ottokár, az egyazon személyben főpap és a politikai élet vezére. Ki vallja még? Nemzetünk legjobbjai és magába befelé bizonyára minden jó keresztény magyar, de kifelé és láthatólag csak az a másfél millió a nyolcból, aki az Ébredő Magyarok zászlaja alá nyílt hitvallással sorakozott, s lekicsinyléssel, gúnnyal, meg nem értéssel dacolva, kemény akarással halad az új magyar haza megteremtéséhez vezető göröngyös úton. Kanizsaiak! Most, amikor még lángban ég lelketek az apostoli szívből kipattant szikrától, most, amikor érzésbeli világtok elemi erővel rázta le magáról a fásultság, a cselekedni nem akarás átkos bilincseit, most, amíg a letargiából felrá240
