Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
népszövetség. Ha ide belépünk, nemcsak fegyvereinktől fosztanak meg, hanem gúzsba kötik a kezünket is, hogy ne mozdulhassunk, s így mondják rá az „amen"-t legszentebb jogainktól való megfosztásra. A politika egy nagy piszok. Az ember megundorodik tőle. De ez egy szükséges rossz. Stíl kell hozzá. Úgy kell tenni vele, mint mikor sárban az ember kalocs- nit húz a cipőjére, hogy be ne piszkolja, vagy a pocsolyába nem lép bele, hanem átugorja. A közélethez még baráti kéz is kell. Találják meg egymásban a többet, mint az egyszerű embertársat: a testvért, a barátot. Hisz van elég ellenség. Itt is van belőle elég. A liberalizmus ott gubbaszt a sarokban, várja az idejét, mikor előugorjon, a demokratizmus, radikalizmus, stb. Van elég ezekből - csak tessék bevenni őket és - felfordulni tőlük. Legyünk reakciósak! Ez megint egy olyan gyanús szó, melyet kigúnyolnak, melyet lesajnálnak. Én abban az értelemben vagyok reakciós, amennyiben a reakció a tavasz a télre, a napsugár a jégre, a világosság, napfény az éjre. Ehhez meg jogom van! Nagyon kell azután még külön nemzeti érzés is. Hát még erről is kell beszélni a magyarnak? Ez sincs elég? Nincs. Bizonysága az a sok idegen szó, az a német beszéd, melyet a nemzeti hadsereg tisztjei is folytatnak kávéházakban, közhelyeken. Ezt ne vegye támadásnak a nemzeti hadsereg, mert én mondom. Erre nem lehet kifogást hozni? Talán elsősorban magyarok lennénk? Próbálna meg valaki most az elhódított Strassburgban németül beszélni. Az angolt, ha más nyelven szólítják meg, mindjárt rávágja: ha beszélni akar velem, szóljon hozzám angolul. Ezt ugyan nem lehet kívánni, de legalább nemzeti érzést, öntudatot kívánhatok. A magyar hazafisága csak puffancsokban, szólamokban él, hogy hát ez az Árpád, Hunyadi, Thököly... s ha az ember meg akarja fogni ezt a hazafiságot, üres levegőt markol. Hát miért nem lehet nekünk nemzeti öntudatunk? Nincs Istentől adott hivatásunk, történelmünk, melyre büszkék lehetünk? Mutasson valaki olyant mint a miénk, kik lángpallosú kerubként álltunk a nyugat kultúrája előtt. Több nemzeti érzést, több igazi sovinizmust akarunk. Ha van más kultúra, miért ne legyen magyar kultúra is. Ebből az igazi nemzeti érzésből fakad, hogy a magyar népnek van hivatása, hogy a magyar történelem valami, hogy a magyar népre misszió vár! Ne higgyétek, hogy a régi Magyarország lemorzsolódott. Magyarországot bástyának teremtette az Isten. Meglátjátok, hogy tavasszal megint bástya lesz, hogy a nyugat-európai túltengésben, defetizmusban, pacifizmusban, pozitivizmusban és mindenféle gyenge nyávogásokban ernyedt kultúra azt fogja mondani, hol van a magyar kard, amely megvédjen. így van és így lesz! Mi nem uszítunk harcra, háborúra, csak azt akarjuk - képesek leszünk életünket is oda adni az eszméért. 239
