Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a Nemzetgyűlésnek első kötelessége, hogy a zsidóságot két részre ossza, azután hogy hagyjunk a zsidóságnak még négy hónapig békés és nyugalmas életet és azalatt törekedjék a keresztény Nemzetgyűlés arra, hogy a zsidóságot gazdaságilag leszorítsa. Ebből legyen szabad egy következtetést levonnom. A kereskedelem tisztán zsidókézben van. A kereskedelmet nekünk meg kell magyarosítanunk, kereszténnyé kell tennünk. Olyan törvényt kell hoznunk, akár csak egyszakaszosat is, hogy annak a városi képviselőtestületnek, vagy elsőfokú iparhatóságnak jogában legyen, hogy pl. ha egy tisztességes keresztény kereskedő jelentkezik, aki személyileg, erkölcsileg megbízható és vagyoni garanciát is nyújt arra, hogy azt az üzletet, amelyet kér, vezetni is tudja, s emellett az 1848. XVII. tcikknek, az ipartörvénynek megfelelő a képesítése, akkor az a keresztény fiatalember jelölhesse ki, hogy melyik zsidó üzlethelyiség legyen az övé. (Helyeslés balfelől. Derültség középen és jobbról.) Mert ha mi kereszténnyé akarjuk tenni a kereskedelmet, akkor nem vezethetnek bennünket azok az elvek, hogy ez beleütközik a magyar magánjogba. (Úgy van! balfelől.) Mert, engedelmet kérek, a rekvirálások nem ütköztek bele a magánjogba? (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Mikor elvitték a marháinkat, élelmünket, mindenünket, az nem ütközött bele a magánjogba? Vagy nem ütközött-e személyes szabadságunkba, hogy elvittek bennünket a háborúba? (Igaz! Úgy van!) Hát csak a zsidóknál ütközik a magánjogba az, ha üzlethelyiségeiket nem tarthatják meg tovább? (Igaz! Úgy van! balfelől és középen.) Meg kell tehát adni annak a képviselőtestületnek, vagy elsőfokú iparhatóságnak a módot, hogy jelölhesse ki, záros határidőn belül melyik zsidó kereskedő legyen köteles otthagyni lokalitását, legyen az akár bérelt helyiség, akár az illető zsidónak saját épületében lévő. Sándor Pál: Tiszta bolsevizmus! Fangler Béla: Kérem, ha ezt bolsevizmusnak minősítik, és ha azelőtt zsidó-bol- sevizmus volt, most legyen ilyen értelemben vett keresztény-bolsevizmus. (Élénk derültség és felkiáltások: A kereszténység nem ismer bolsevizmust!) Módot kell találnunk ezeknek az üzlethelyiségeknek elvételére, elrekvirálására és be kell hoznunk kereskedelmi téren is a numerus clausust, hogy csak annyi zsidó kereskedő lehessen, amennyinek a százalék szerint üzlet jut. (Helyeslés balfelől.) Rátérek ezek után a zsidók névmagyarosításának kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a zsidót nevéről nem lehet megismerni, annyiféle összevisszaságban meg van magyarosítva a nevük, hogy még olyan nagy történelmi nevek viselői is, amilyen név a Rákóczi, nem egészen bizonyos, hogy keresztények. Szerintem mindazok a zsidók, akik a kataszter első és második osztályába soroztatnak, kötelezendők lennének arra, hogy új nevük mellett a régit is állandóan feltüntessék és így a Szécsi-Strauszokat és a többieket mindjárt megismerhessük, látva. 225
