Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
miért teszem, előadtam, hogy egy ilyen irányt, mely úgy a közgazdaság, mint az igazságszolgáltatás és közigazgatás terén az országot általános anarchiába fogja dönteni előbb-utóbb, én nem támogathatok, ezt lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudom. Előadtam nekik, hogy mindenkire nézve, kiben erkölcsi felelősségérzet van, van egy bizonyos határ, ameddig mehet, én ehhez a határhoz elérkeztem, tovább már nem megyek. Erre engem senki nem kényszeríthet - mondottam - mert azt senki nem követelheti tőlem, hogy én még akkor is tapsoljak ennek az iránynak, amikor majd esetleg egyik embert a másik után küldik az akasztófa alá. Közbevetve meg kell jegyeznem, hogy ekkor még a szörnyű gyilkosságokról, mik elkövetve lettek, még titokban sem lehetett hallani, azokról senkinek sem volt még sejtelme sem. Úgy Sinkovics Sándor, mint Goldbergemé lelkemre kötötték, hogy ha már le is mondok, ezt az indokolást hallgassam el a direktórium előtt, mert nagy kellemetlenségem származhatik belőle. Én azonban fenti kijelentéseimet megismételtem a belügyi népbiztosnak a direktóriumnál beosztott ellenőrző közege előtt is, aki kijelentette, hogy nem mondhatok le, mert három nappal előbb jött egy bizalmas rendelet, hogy mindenki legalább 6 hóig tartozik elvállalt tisztségét betölteni, különben mint ellenforradalmárral kell elbánni. Ennek dacára megmaradtam elhatározásomnál azzal a kijelentéssel, hogy lemondásomhoz ragaszkodom, ha úgy tetszik, azonnal tartóztassanak le, de én egy pillanatig sem maradok állásomban, mire tényleg fel is mentettek és elbocsátottak. Lemondásomnak ezen története, melyet fenti tanuk bármikor igazolhatnak, egymaga igazolja azon erkölcsi okokat, melyeket fentebb előadtam. S hogy lemondásom tényleg a fentebb leírt módon történt, hogy ez nem utólag kitalált mese, hivatkozom dr. Weisz Lajos nagykanizsai és dr. Reményi Zoltán perlaki ügyvédekre, akiknek még április 28-án délután, tehát lemondásom napján annak lefolyásáról fenti szavakkal elmondottam. Egyébiránt a tanácsokban való működésem teljesen jelentéktelen és minden jelleg nélküli volt, a szolgabíróságnál végzett funkcióm pedig teljesen távol állott a politikai jellegtől és nem volt olyan irányú sem, hogy akár valamely köz vagy magánérdeket a legcsekélyebb mértékben sértett volna. Ténykedésem abban merült ki, hogy az ott elintézett közigazgatási ügydarabokat aláírásommal láttam el és a beérkezett rendeleteket tudomásul vettem vagy egyszerűen továbbítottam. Magam semminek elintézésében cselekvőleg részt nem vettem, az általam továbbított rendelkezések túlnyomó része a közélelmezés biztosítását célozta, tehát politikai jelleg nélküliek voltak. Különben is a politikai jellegű intézkedéseket maga a direktórium közvetlenül továbbította a községi tanácsokhoz. Működésemről egyébként a szolgabíróságnál általam aláírt ügyiratok teljesen tiszta képet nyújtanak. Tekintetes Fegyelmi Választmány! A fent előadottakból állott azon működésem, mely vád tárgyává tétetett. Egy olyan magas színvonalon álló testület, mint 194
