Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Családom ez idő alatt cseh megszállás alatt élt, s akkor tudott csak onnan szabadulni, mikor Ipolyság pár napra felszabadult. Bútorainkat olcsón (háló, ebédlő, konyha 3000 koronáért) kellett eladni, csupán a fehérneműt és edényt összesen 14 ládában hozhattuk el Budapestig kocsin, onnan vonaton Nagykanizsáig. Családom megérkezett, s nem kaptam lakást, kénytelen voltam a direktórium által felajánlott Lazsnakon lakást elfogadni, illetve annak földszint jobbra eső cselédtraktust választottam, mert nem akartam más lakásában pompát élvezni. Azért is küldtek a lazsnaki kastélyba, mert ugyanakkor a déli front parancsnoksága is oda ment ki, nehogy a kastély berendezésében kár történjék, felügyeljem. A kastély emeletén tartózkodott Szabados, egy politikai hadi megbízott és telefonszolgálatot teljesítő 2-3 vörös katona. Földszint balra egy „századparancsnok" feleségével és ott volt egy iroda is. Mikor a katonák kijöttek, szorgalmaztam a leltár szerint való átadást, de ezt elmulasztotta a direktórium, csak amikor bejelentettem, hogy egy függöny és 2 díszvánkos hiányzik, jöttek ki leltározni. Az akkor ott lévő 70-80 katona, mely a korcsma helységbe volt elszállásolva, tudtommal nem terror csapat volt. A tengerészek váltották föl őket, ezek voltak terroristák, s mindjárt az első nap élelmiszert szereztek az arra menőktől, mely körülményt azonnal Krátky úrnak jelentettem, s aki nyomban intézkedett is, mire a tengerészeket onnan eltávolították. Az első csapat odaérkezésekor, a nálam vendégként tartózkodó (menekült) jó barátom leánya kosarát feltörték, de erélyes intézkedésemre kevés kivétellel minden megkerült. Elloptak tőlünk eddig kideríthetetlen módon 1 ezüstkanalat és jobb minőségű evőeszközt. Az első csapat távozása után, egy kiszolgáló katona feleségemnek elárulta, hogy az elment századparancsnokné (Sichermanné) a tengerészeknek „beajánlott" bennünket, mint „kutya burzsujokat" és „fehér bandát", hogy vigyázzunk, mert megfigyelés alatt tartanak. Amit tudtunk értékesebb dolgokat beloptuk a szobánkba, nekem adták át megőrzés végett a Brónyai volt direktóriumi tagtól visszahozott szőnyeg és edényfélét. A gróf Billot fényképezőgépjét is én szereztem vissza. Sem a direktóriumi tagokkal, sem a katonákkal nem érintkeztem, csak ha hivatott a direktórium, gazdasági ügyben. Propagandát nem fejtettem ki, sem szóban sem írásban. A termelőszövetkezet központja a fogyasztási szövetkezet jellegével bírt. Csak értékesített és vásárolt. Az érintkezés a birtokosokkal a járási felügyelőségek révén történt. Közvetlen főnököm Alsó-Zala részére Eiselt Rezső volt, mint főmegbízott, ki azért lett kiküldve, hogy engem leváltson, de ő ezt húzta halasztotta. Ugyancsak ellenforradalmár volt, fia a júniusi ellenforradalom idején, mint kadét részt 171
