Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Este ülünk Fabickkal a kastély emeleti szobájában és beszélgetünk. A püspöki kertben sok a hárs, ennek az illata nehéz és mind bejön az éjszakában az ablakon át. Az átelleni kávéházban játszik a cigány, a kert felé pedig nagy csend van.- Mi egy sziget vagyunk itt ebben a városban - kezdi csendesen Fabick - és az egész Dunántúlon itt ez a kastély mivelünk, egy sziget ez. Mi vagyunk itt a forradalom. Mitőlünk félnek, pedig ok nélkül és igazságtalanul nem bántottunk soha senkit.- Nagykanizsai vagyok. Három polgárit jártam, azután ipart tanultam, vas- és fémmunkás vagyok. Húsz éves koromban kerültem Polába, a haditengerészethez. Én nem tudom, hogy mi volt ottan velem. Én gyűlöltem a fegyvert, az ölő eszközt. Ha egyedül voltam, csak eldobtam a fegyvert és a fogamat csikorgattam, amiért az embereket öletni akarják. Egyszer a Viribus Unitis13 vízrebocsátásakor hat Habsburg állt az ágyú csöve előtt, ahová kirendeltek. Gondoltam: megrántom a kanócot... Aztán mégse. Valami úgy megfogja, visszahúzza az embert. A hat helyébe jön hatszáz - nem változik semmi... és én egyedül cipeljem hat ember emlékét az életen?- Én mindig mondtam: meg fognak minket verni a háborúban és ezért fogunk győzni. Nyolc évig éltem a tengeren. Én szabad ember akarok lenni: szabadságot akarok, szabadságot! ... Nem politikai szabadságot, nem paragrafusokat! Életet akarok, szabad életet élni... Ezt csendesen mondja, azzal a furcsa elfogódott szeméremmel, amivel mindig beszél. Van valami visszhang a szabad tenger morajlásából, amelyben nyolc évig élt. Lenn a palota előtt kopog az éjszakában az utcaköveken az őrálló matróz csizmája. Nézem Fabickot, a történelemnek és a forradalomnak ezt a megszállottját, akit tiszta és misztikus erők verekedtetnek a világgal. Milyen messze van ez az ember minden politikától, milyen tisztelni való ez az anarchia, amiben él, s menynyire a jövő politikusa mégis. * Még egy dolog: Fabick elvitt egy vendéglőbe, ahol zongora van, hogy meghallgassak egy vak fiút, akit az itteni ferencrendiek három évig tartottak bezárva a kolostorban, mint egy vak állatot, szegényt, piszokban, szennyes és rongyos fehérneműben, maradékkal etették és havi tíz korona bért fizettek neki három éven keresztül azért, hogy egész nap orgonázzon nekik. A fiú borzalmasan néz ki, torzonborz, a haja a homlokába nőtt, rongyos, a nadrágja pókhálós és ujjnyi piszokban tapad. Nehezen beszél, inkább nyöszörög, valóságos zenei tehetség 13 A Viribus Unitis (egyesült erővel), a Monarchia egyik legnagyobb hadihajója volt. 131
