Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
A napirend második pontja Schless mérnök elvtárs indítványa volt: munkaügyi bizottság megalakítása a lakáshiány, munkanélküliség és anyaghiány megszüntetésére. Bartha elvtárs a lakáshiány szempontjából bírálta az indítványt. Jó az öntevékenység - mondotta - mert elő kell készíteni a munkálatokat, hogy a kormányzótanács rendeleti intézkedései után nyomban hozzá kell fogni a munkához. Az indítványt elfogadta. Viola elvtárs a munkanélküliség orvosszeréül a Kogyárberek kanalizálását ajánlja, hasonló értelemben szólalt fel Németh elvtárs is. Sneff népbiztos hosszabb beszédben mutat rá, hogy a kanalizálás ügyében hiába hoznának határozatot, minden szocializálva lesz és ez csak az állam kötelessége lehet. Viola elvtárs a szellemi munkanélküliek kényszerelhelyezéséről szólt. Tenner elvtárs kijelenti, hogy mindezek időszerűtlen kérdések: minden munkanélkülinek fegyvert kell fogni, belépni a vörös hadseregbe: ha kiverjük az ellenséget, lesz szenünk, nyersanyagunk és lesz munka. Végül is a tanácsok elfogadták Schless elvtárs indítványát és a munkaügyi tanács tagjaivá Schless István, Gozdán Károly, Pint Ferenc, Fatér Mihály, Sinkovics Sándor, Mancsek Ferenc, Wugrinecz Károly, Kollarits Imre, Meskó József, Tállosi István és Kohári József elvtársakat választották meg. Ezután a paraszttanács tagjai rendeztek parázs vitát a földreform körül, amelyet Wugrinecz elvtárs azzal fejezett be, hogy várjuk be nyugodtan a törvény intézkedéseit, nem kell sem bért, sem mást fizetni: mindenki megkapja a földjét. Sneff népbiztos elvtárs kijelentette, hogy a földkérdés pár napon belül meg lesz oldva: a proletárdiktatúra azt csak a kisemberek érdekei szerint rendezheti. Balázs Ernő elvtárs hosszasan foglalkozik a Gyékényesen országhírűvé fellendült áruuzsorával és indítványozza, küldjenek ki Murakereszturra és az országutakra egy háromtagú bizottságot azzal a feladattal, hogy minden olyan kereskedőtől, aki nyitott üzlettel nem bír, irgalom nélkül kobozza el a csempészett árut. Brónyai népbiztos elvtárs bejelenti, hogy a napokban 200000 korona értékű csempészett árut (vásznat, zefírt, stb.) foglaltak le, amelyet Nagykanizsán a szakszervezetek és más reá szorulók közt a legméltányosabb áron fognak kiosztani. Ezután hosszabb vita fejlődött ki arról, miképpen lehetne az áruuzsorát letörni, vagy éppen hatósági kezelésbe venni a csempészést - míg végül Sneff népbiztos nagyon találóan azzal fejezte be a vitát, hogy a hatóság már csak azért sem űzhet csempészést, mert nem lehet tudni, hogyan fogja a szocializáló miniszter az árakat megállapítani. Tehát hadd csempésszenek, az üzletek mind zárva vannak, s így úgyis minden kereskedőtől, akár zugárus, akár nem, elkobozzák az árut. Ezzel az ülés véget ért. Zala-Népakarat,8 1919. március 27. 8 A Zala-Népakarat az addig Nagykanizsán kiadott Zala c. polgári napilap helyett jelent meg. 119
