Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
Járás Nagybirtok aránya Zalaegerszegi 5,0 Zalaszentgróti 7,1 Fejlettség szempontjából Zala megyét három nagyobb részre lehet osztani. A Balaton északi partvidéke, a Balatonfüred - Tapolca - Sümeg - Keszthely közötti terület tekinthető a legfejlettebbnek. Bár a nagybirtokok itt foglalták el a művelhető területek legnagyobb részét, a lakosság többsége szőlőbirtokkal rendelkezett és bortermeléssel foglalkozott. Ez jóval jövedelmezőbb volt, mint a mezőgazdaság többi ága, így ebben a régióban kevésbé voltak jellemzőek az egzisztenciális feszültségek. A Budapest felé kiépített út és vasúthálózat jó kereskedési lehetőségeket kínált. A balatonfelvidéki részen több kő- és bazaltbánya működött, ahol néhány száz munkás állt alkalmazásban. Sok munkalehetőséget teremtett a balatoni idegenforgalom is, amelynek fejlesztése a korszakban egyre inkább előtérbe került. A megye középső területeinek, a pacsai, zalaegerszegi, zalaszentgróti járások közös jellemzője, hogy itt sokkal kevesebb nagybirtok terült el, mint a megye többi részén. A népesség többségét a kis- és törpebirtokos parasztok, falusi iparosok, valamint a 100 és 1000 hold közötti úri birtokosok alkották. Itt már sok kicsi falu élte az életét meglehetős elzártságban és elmaradottságban. Ezen a területen nem a nagybirtokok, hanem a közlekedés és kereskedés nehézségei, valamint a relatív túlnépesedés eredményezte a fejlődés megrekedését. A nagykanizsai járás már átmenetet jelentett a harmadik, legszegényebb régióba, a letenyei - lenti - novai - járások területei felé, amelyeket évszázados elmaradottság jellemzett. „Ez a «százados szelíd szegénység» földje. Csendes, türelmes itt a nép, nem jutott el az öntudatig. Még sohasem mozdította meg a történelem, se a politika az itt szunnyadó népi erőket. Nem is nyúlt még alapos segítő szándékkal a vidék problémáihoz senki. A szétszórt falvak szétszórt ereje nem találhatott utat az egységes állásfoglaláshoz." - írta népi írói ihletettséggel e tájról 1938-ban Páldy Róbert.4 Nézete szerint ezt a régiót „kirekesztettség a gazdasági vérkeringésből, feudális kötöttségek és művelődési elmaradottság" jellemzi. Ezt támasztják alá a 6. táblázat adatai is, amely szerint a népesség ími-olvasni tudásának mértéke ezen a vidéken az országos átlag (76,4 %) alatt maradt. 4 Páldy 1974.11. p. 9