Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Megyeri Anna: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között
hídon kívül pedig, hol most a sétatér van és a Deák szobor áll, mészárszékek is voltak."3 A központtól távolabb, délnyugati irányban a Kálvária dombon a szűrszabó céh, nyugatra a varga céh, a mai Zrínyi gimnázium környékén a molnár céh - 1826-os tűzvészben elpusztult - kápolnája állott.4 A városban nagyon sok volt a fából épült, zsúppal fedett, kemencés épület, a lakók gondatlansága miatt többször pusztította tűzvész. 1826-ban két forró nyári napon a központ kivételével szinte az egész város leégett, 273 lakóház, 363 gazdasági épület semmisült meg. Ezt követően Póka Antal vármegyei földmérő a város felkérésére egy térképre vetítette a tűzvész pusztításait, a leégett és megmaradt házakat, területeket más-más színnel jelölve. Mintegy 20 utcát tüntetett föl, valamint szaggatott vonallal, mérnöki pontossággal kijelölte a megnyitni javasolt új utcákat és telekbeosztásokat is, így ezt a térképet a város első rendezési terveként is értékelhetjük.5 Az 1858-ban készült kataszteri térképen már megfigyelhető, hogy valóban főként az általa rajzolt utcák mentén jöttek létre az utcasorok. A tüzek és egyéb veszedelmek okozta károk - mint részletesen olvashatjuk Csömör Erzsébet tanulmányában - azonban lassították a város fejlődését, hiszen az elpusztult házak helyett tetemes költséggel újakat kellett építeni. A 19. század közepén Zalaegerszegnek 4000 lakója volt, „kik 500 hébert kivéve rjomai] katholikusok, s főleg gazdászatból, aztán mesterségekből táplálják magokat. Tágas határának egy része homokos ugyan, de termékeny; szőlőhegye jó asztali bort ad; nagy erdeje pedig főleg tölgyes. [...] 9 országos vásárt tart"- írta Fényes Elek jeles földrajztudós, s beszámolt a város ékességére szolgáló „roppant" vármegyeházról is, saját postahivataláról, valamint az elemi oktatást szolgáló, úgynevezett „oskolaház"-ról és a zsinagógáról is.6 A mezőváros vezetőinek e korai, Zalaegerszeg rendezését szolgáló intézkedései elsősorban a város tisztaságának, közbiztonságának megőrzésére, a betegségek, a tűzvészek megelőzésére irányultak. A nagy tűz után szigorúbban megkövetelték a tűzvédelmi szabályok betartását, megszegőiket börtönnel fenyegették. Egy 1839-ben hozott rendelet arra kötelezte a városlakókat, hogy házaikat nád vagy zsúpszalma helyett zsindellyel, de legalább deszkával fedjék, a lakóházaktól 3 Csutor Imre: Észrevételek és toldalékok Bátorfy Lajos úr „Adatok Zalamegye történetéhez" czímű munkájához. Zala-Egerszeg, 1890. 70. p. Csutor Imre (1813-1891) Zala megye főjegyzője, majd 1872- 1878 között alispánja volt. 4 Fára József: Zalaegerszeg látképe 1826 előtt. In: Zalamegyei Újság (a továbbiakban: ZMÚ) 1932. december 25. 2-3. p. 5 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 392. 6 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 2. köt. 298. p. 118
