Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
Farkas viszont tudatta a várossal, hogy ő négy nappal később, 1868. január 7-én szeretné a választást lebonyolítani. A képviselő-testület tiltakozott a főszolgabíró beavatkozása ellen, mondván, hogy a város a tisztújítást saját maga, mindenféle felügyeleti hatóság - tehát főszolgabírói gyámkodás - nélkül végzi. Az 1848. évi XXIII-XXIV. törvénycikkre hivatkoztak és arra, hogy ezen jogukat 1848-ban és 1861-ben ténylegesen is gyakorolták. A főszolgabíró azonban továbbra is kétségbe vonta a város jogát az önálló tisztújításra, ennek ellenére a választást a város által kijelölt napon, 1868. január 4-én megtartották. Az ügy a vármegye közgyűlése elé került, ahol mindkét fél, a főszolgabíró és a város is védte a maga álláspontját. A közgyűlés arra hivatkozva, hogy a polgárok az új tisztikart megelégedéssel fogadták, és újabb választásokkal fölösleges a kedélyeket felizgatni, helybenhagyta a választást, de a jövőre vonatkozóan figyelmeztette a várost, hogy szigorúan tartsa magát a megye rendelkezéseihez. Zalaegerszeg erre kijelentette, hogy jogaihoz az újabb törvényes rendelkezésig ragaszkodni kíván. A következő évi tisztújításon a város még tett egy kísérletet, hogy elhárítsa a főszolgabíró választási elnöklését, de ez a törekvése ezúttal már nem járt eredménnyel. Az ezt követő tisztújítások a főszolgabíró vezérletével zajlottak.22 Zalaegerszeg tehát ismét sikertelenül próbálkozott a főszolgabírói gyámkodás alól való megszabadulással. A választási küzdelmeket erősen befolyásolta két helyi politikai csoportosulás - egy inkább jobboldali és egy liberálisabb tömörülés - vetélkedése.23 Úgy tűnik, hogy ezek a főszolgabíró választási elnökségének kérdését is saját céljaik szolgálatába állították, az energiák így szétforgácsolódtak, s igazából talán csak nagyon kevesen mérlegelték, hogy valójában mekkora súlya van a dolognak. Mikor pedig ráeszméltek, akkor már késő volt, így a harci kedv hamar alábbhagyott. Tény, hogy 1848-ban a tisztikar és képviselő-testület megválasztásakor a város főszolgabírói közvetítés nélkül, közvetlen kapcsolatban állt a megyei hatóságokkal. A tisztújítást pedig nem a főszolgabíró, hanem a saját maga által választott elnök vezette.24 1861-ben az önkormányzat újjászervezésekor Koppány Ferenc első alispánt kérték fel választási elnöknek. Ő azonban lebetegedett és a tisztújítás a központi főszolgabíró, Csillagh László elnökletével történt meg, aki az alispánt helyettesítette. Csillagh tehát nem főszolgabírói minőségében jelent meg, hanem a városi polgárok által megválasztott elnök, az alispán személyes képviselőjeként.25 így tehát joggal mondhatta a város 1867-ben, hogy ha a két alkotmá“Simonffy Emil 1971. 246-249. p. 23 Uo. 250-251. p. 24 Vö. Molnár András 1998. 77-80. p. 25 Simonffy Emil 1971. 243., 246. p. 151
