Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Csomor Erzsébet: Járványok, elemi csapások Zalaegerszegen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében
ni. A rendeleteket, különösen az újabb tűzesetek után megújították, szigorították, az intézkedések szövegét kihirdették. Az 1790-es tűzvészt követően a város három pontból álló rendszabályt alkotott.42 Eszerint a város hat részre osztották: Posta utca, Öreg utca, Újvárosi utca, Ólai vagyis Kőszögi utca, Katona utca, Vár utca. A fenti hat utcába vigyázókat rendeltek, akik hetente egyszer, szombaton megvizsgálták a házak kemencéit, kályháit, ellenőrizték, tartanak-e mindenhol vízzel teli hordót. Utcánként kijelölték a vízhordókat, fecskendőhúzókat, csáklya- hordozókat, fejszéseket, és egy-egy személyt a kirakott portékák őrzésére - tudjuk, a katasztrófáknak mindig akadtak haszonélvezői is. A városi kéményseprők a téli hónapokban havonta egyszer, tavasztól őszig kéthavonta 6 krajcár fizetés mellett ellenőrizték, ha kellett kisöpörték a kürtőket, kéményeket. A szabályzat megalkotását következő évtized tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy egy-egy tűzeset alkalmával a „városi lakosok felebarátjának ilyes siralmas és keserves esetében nem hogy segítő eszközökkel járultak volna, segítségüket nyújtották volna, inkább az tüzet csak szemlélték, és ott fölötte lármázni szoktak". Ezért az ön- kormányzat 1802-ben módosította a korábbi rendszabályt, és kötelezte a céhbeli iparosokat, - akiknek több tüzelőanyagra volt szükségük, mint egy átlagháztartásnak - hogy tűz esetén „kemény büntetés alatt segítő eszközökkel megjelenni, és az tűzoltásában serénykedni" iparkodjanak.43 Eszerint a lovas szekérre rakott tűzi fecskendőt a csizmadia céhbelieknek kellett az oltás helyére vontatni a fecskendőházból. A fecskendők csévélése és kormányzása az órás és lakatos mesterek feladata volt. Szűrszabók szállították szekereken az oltáshoz szükséges vizet, szíjártók végezték a csáklyák, lajtorják elszállítását. A takácsok vitték a bőrvödröket, a csapók, szűcsök, fazekasok, magyar és német vargák pedig a sajtárokat. A tűzvédelmi szabályok részletesen foglalkoztak az előírások megszegőivel is. A nemesek és nem nemesek számára egyaránt súlyos büntetéseket helyeztek kilátásba, bár az előbbieket csak pénzbírságra, míg az utóbbiakat testi fenyítésre ítélték. Hat év múlva, 1808-ban „Zalaegerszeg mezőváros által a tűzi veszedelemnek meg- gátlására" szerkesztett új szabályzatában az önkormányzat tűzi kassza létrehozásáról rendelkezett, melybe minden adózónak évi adója után 3 krajcárt, a városba újonnan betelepülőnek, „ha külső, egészen idegen", 12 forintot, ha beházasodik, 6 forintot volt köteles fizetni. Az 1805-ben és az 1807-ben történt tűzesetek után ugyanis azt állapították meg, hogy a városnak nincs megfelelő tűzoltófecskendője, noha tudták, hogy „az ilyes, nem reménylett szerencsétlenségben Isten után a legfőbb segítség a fecskendő, melyben mindazonáltal elég nagy fogyatkozás van a városnak, valamint szinte a csáklyák, bőr vödrök, lajtok, lajtorják, kézi föcskendözőkben is".44 A tűzvédelmi eszközök valódi korszerűsítésére csak később, a század közepén 42ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 354. jr’ ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 354. 44 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 380. 80
