Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Előszó

ELŐSZÓ

Szerencsések vagyunk, olyan korszakban élhetünk, amely a történész szemével nézve is bővelkedik jelentős eseményekben és jeles történelmi évfordulókban. Egy fél emberöltő alatt megértük a rendszerváltást, a honfoglalás millecente- náriumát, az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulóját, államalapításunk millenniumát, hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz, Deák Ferenc születésének bicentenáriumát, valamint városunk első írásos említésének 750., és Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 120. évfordulóját.

Már levéltáros koromban is azt tartottam, hogy a hazaszeretet alapja a szülőföld szeretete. Nehezen hiszem, hogy lehet nálunk valaki jó hazafi anélkül, hogy jó zalai lenne. Ezért fontos, hogy jeles évfordulóinkat ne csak látványos külsőségekkel ünnepeljük, hanem maradandó értékeket is teremtsünk az utókor számára. Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése éppen ezért törekedett a múltban és törekszik a jelenben is arra, hogy ünnepeinken épületek, köztéri alkotások kerüljenek átadásra. Ugyanilyen szándékkal támogatjuk a helytörténeti kiadványok megjelentetését is. Az elmúlt években komoly szakmai kutatások eredményeit bemutató kötetek és tanulmányok láttak napvilágot. Ez a folyamat minden alkalommal felerősödött, amikor valamilyen nevezetes évfordulóhoz értünk. A Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 120. évfordulóján, 2005. május 11-12-én, „Végvárból megyeszékhely" címmel rendezett tudományos konferencia is azt a célt szolgálta, hogy a kiváló zalai, elsősorban zalaegerszegi szerzők tovább folytathassák várostörténeti alapkutatásaikat.

Ezek az elmélyült kutatások teremtik meg annak az alapját, hogy talán már a

125. - vagy a 130.? - évfordulóra elkészülhessen a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város történetét összefoglaló monográfia első kötete.

Mint egykori levéltárosnak valós összehasonlítási alapom van más megyék és más települések, hasonló nagyságú, vagy hasonló feladatokat ellátó városok hely- történeti kutatásairól. Úgy érzem, nincsen szégyenkezni valónk. Egyes területeken, így például a reformkor, vagy az 1848-49-es szabadságharc időszakát tekintve irigylésre méltó a helyzetünk. Természetesen bőven akad még tennivalónk, bőven vannak még feltárásra váró, ismeretlen dokumentumok, mielőtt a történeti monográfia utolsó kötete is elhagyná a nyomdát.

A zalai ember mindenkor híres volt kitartásáról és munkaszeretetéről; nincsen ez másképpen a zalai helytörténészekkel sem. Mi bizonyítaná ezt jobban, mint ez a tanulmánykötet, amelyet most jelentetünk meg. A 2005 májusában megrendezett tudományos konferencia előadásainak többé-kevésbé bővített, és jegyzetekkel, valamint esetenként képekkel kiegészített, írásos változatát vehetjük ke7