Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Csomor Erzsébet: Járványok, elemi csapások Zalaegerszegen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében
Két évvel a tűzvész után még nem fejeződtek be az újjáépítési munkálatok, amikor az egerszegiek nagy riadalmára 1807. november 19-én a Sifter Jánosnénál keletkezett tűz miatt a városban újabb 12 ház 20 lakással égett le.28 1822 őszén minden elővigyázatosság ellenére a harmadik tűzvészt szenvedte el a város. A szeptember 24-én éjszaka Laky Györgyné házában keletkezett tűz következtében 46 ház részben vagy egészen elégett, a kár 95.320 forint.29 Földönfutóvá lett 15 háztulajdonos és két árendás, mindenük odaveszett, betevő falatjuk sem maradt. A városi közösség házában 4800 forint (az épület funkciójáról annyit tudunk, hogy a házban Horváth Ferenc kocsmát bérelt, neki 800 forint kára lett), a zsidó közösség házában, melyben a sakter is lakott, 2000 forint tűzkár keletkezett. A kárleltárban - 10 ház kivételével - feltüntették az épületek nagyságát is: 1 két derékból álló, 10 három derékból álló, 8 négy derékból álló, 1 öt, 6 hat, 7 hét, és 3 nyolc derékból álló ház égett le (36 ház). A nagy, nyolc derékból álló házakban esett kár becsértéke 2000-4000 forint volt, míg a hét derékból állóké 1500-tól 4800 forintig terjedt.30 Az itt élők számára a legnagyobb megrázkódtatást 1826-os tűzvész jelentette. Ekkor két egymást követő alkalommal szinte porig leégett az egész város. Július 8-án reggel a zalaegerszegi vendégfogadó kapujára valaki krétával felírta, hogy 18-án kedden a városban nagy tűz lesz. Bogár László városbíró31 komolyan vette a fenyegetést, nappal strázsák ellenőrizték a vidéki utasok passzusait, éjszaka tűzvigyázók járták a várost. A fenyegetés napjának reggelén, 8-9 óra tájban, mikor „az emberi nép azt gondolta, hogy az Úristen eddig megtartotta a várost a szerencsétlenségtől, ezután sem fog semmi történni; ezen reménység mellett majd minden ember a mezei munkára, azaz aratásra kiment".32 Délelőtt 10 és 11 óra között „a tűz egy szekérszínbe, ahol egyéberánt tüzelőltely soha nem volt, és lenni nem is szokott, kiütött". A szeles, száraz időben a város szűk, szabálytalan utcáiban, a szorosan egymás mellé épített porták könnyen tüzet fogtak, és a lángok martaléka lett 120 lakóház, 62 pajta és 98 istálló. Legnagyobb kár - mintegy 80.000 forint - a „fárabeli ékes templomot" érte, leégtek tornyai, beolvadtak harangjai, megsemmisült a toronyóra. Házigazdákkal, árendásokkal és zsellérekkel együtt 183 kárvallott családot írtak össze, közülük 18 nemes és 62 iparos famíliát. Az iparosok közül 17 szabó, 10 csizmadia, 15 takács, 5 bognár, 4 molnár, 3-3 fazekas és szűrszabó, 2-2 német varga, szíjártó 28 Ennél a tűzesetnél kárleltár nem maradt fenn. 29 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 392. 30 A tűzvész során 2/3 részben leégett Gáspár Ferencnének - a jogász, író és műfordító Császár Ferenc édesanyjának - 3 derékból álló háza is. 31 Bogár László a város tanácsának tisztségviselője volt: 1806-ban kisbíró, 1814-től 1820-ig, és 1822-től 1824-ig esküdt, 1824-től 1826-ig bíró és esküdt, 1826-tól 1837-ig esküdt, 1839-ben bíró, végül 1839 augusztusában leváltotta a vármegye. Vő. Dr. Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete. Kézirat. 141-167. p. ZML Kézirattár 280. sz. 32 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 392. 77
