Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Kapiller Imre: Nemesek Zalaegerszegen a 18-19. században
gistratus előtt felváltották, s erről a magistratus oklevelet adott ki.20 Azt, hogy ezeket a felvallásokat a püspöknek, illetve a városban élő tiszttartójának bemutatták-e, nem tudjuk. Tény, hogy egészen 1793-ig tiltakozással, vagy éppen az aktus meggátlásával nem találkozunk. Bíró Márton püspök azonban saját céljaira néhány esetben kibecsülte a városiakat. Az 1750-es években 28 gazdától - nemestől és nem nemestől - mintegy 30-35 holdnyi területet vett el.21 Ezen az elvett földön kezdte kiépíteni saját majorságát, ami egyébként a korszak végére sem haladta meg a 200 holdat. 1793-ban Szily János elbecsülte Nemes Nagy Sándor és felesége, Botka Magdolna házát azon egyszerű okból, hogy tudniillik „az egész vármegyének tudtára és tapasztalására vagyon, hogy ezen nemes uraságnak mostani fundusa mellett tiszti csekély háza vagyon, oly szoros, hogy arra köllemetes és illendő épületeket ahhoz szükséges istállókkal és részekkel építeni nem lehetett", ezért a szomszédságában lévő házhelyre szüksége van. Miután nemes Nagy Sándort sikerült eltávolítani, a ház felépült, és ma is áll a Rákóczi utcában.22 Ugyancsak 1793-ban Szily püspök az úriszéke elé idézteti nemes Fábián Pált, aki „amidőn még nemtelen sorban volt és a méltóságos püspökségtül - hogy ide vetesse lakását és vasárusi kereskedését ezen városban folytathassa - tudvalevő árendának fizetéséért engedelmet kért és nyert, azon árendát esztendőnként s üdőrül üdőre minden fogyatkozás nékül a méltóságos uraságnak cassájába bé is fizette, de minekutána ugyanezen püspöki mezővárosban vassal való kereskedésével fölöttébb meggazdagodott, és nemességét is kikeresvén, ezen Zala Egerszegi mezővárosban kőlwzat épített, és azon házához különös boltot is ragasztott, s abban hasonlóképpen vassal kereskedik", azóta árendát nem fizet, márpedig e piaci jövedelem egyedül a földesurat illeti meg. Felszólítja a püspök, hogy fizessen, vagy zárja be a boltját.23 Fábián uram frappáns választ adott: „a maga költségén épült háztul s abban lévő boltjátul a méltóságos uraságnak semmi árendát nem fog fizetni; a városnak többi lakosi sem fizetnek Óexcellentiájának házaiktul és azokban folytatott mesterségeiktül árendát, amivel ellenben a város contractusa szerint tartozik, azt eddig is megfizette, ezután is meg fogja fizetni". Azt, hogy a püspök hány esetben lépett fel a városban történt adás-vételekkel szemben, nem tudjuk, egy alkatommal, 1793. januárjában azonban sikeresen tiltakozott két mesterember házvásárlása ellen. A szerencsétlenek - Tuda Mihály és Geringer János - mindketten kolompárok, azaz cigány fémművesek voltak. Bár a város maga hozzájárult a vásárláshoz, ez esetben azonban mégis elfogadta a püspöki tilalmat.24 20 A szabad ingatlan adás-vételt igazolandó, már 1778-ban a város és földesura közt zajló úriszéki perben a város számos 1697. utáni kontraktust csatolt a perhez. ZML Úriszéki perek. 1778. Fasc. 13. No. 1. 21 ZML Úriszéki perek. 1778. Fasc. 13. No. 1. F jelű melléklet. 22 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 91. 23 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 92. 24 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 90. 37
