Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Kostyál László: Köztéri szobrok Zalaegerszegen
tandó részét elhalasztotta, majd elhagyta. így a gazdag szimbolikájú, impozáns terv mosolyogtató torzóban maradt csupán, negatív üzenetet küldve a város lakosságának és a kiírást betartva pályázó művészeknek egyaránt. A helyi művészet fejlődése mutatkozik meg abban a jelenségben, hogy a rendszerváltást követően a városi művészek szerepe a köztéri szoborállításban jelentősen megnőtt. Míg 1989 előtt az egerszegi művészek közül csak Németh János és Szabolcs Péter alkotásaival találkozunk a városban, erre az időre megizmosodik az a szobrászgeneráció - Béres János, Farkas Ferenc, Fischer György, Hadnagy György, Horváth László, Koplár Katalin -, amely a két előbbi művésszel együtt az utóbbi években a legtöbb köztéri szobormegbízást kapta. Ebben persze kétségkívül közrejátszik az önkormányzat megváltozott, a helyi művészeket előtérbe helyező preferenciája is. Összegezve az fentieket: elmondható, hogy Zalaegerszegen - a város nagyságához képest - örvendetesen nagyszámú köztéri szobor található, állapotuk azonban sok esetben hagy kívánnivalót maga után. Úgy tűnik, az állíttató nem minden esetben érezte (érzi) át felelősségét a létrehozott emlék folyamatos fenntartása, állagának megóvása iránt, ami Zalaegerszeg egyébként dicséretes szoborállítási hajlandóságára árnyat vetít. Az összkép sokszínű, a szobrok jellege változatos, a művészi kvalitás vegyes. A provincialitás több szempontból is felfedezhető, a minden szempontból igényes és hangsúlyos, összetett mondanivalójú köztéri szobrok száma a tematikailag indokolt esetekhez képest viszonylag csekély, a kvalitásra nem minden esetben helyeződik kellő hangsúly, a stiláris konzervativizmus a kelleténél is nagyobb szerepet játszik. Az alkotások sora azonban hű tükröt tart korunk embere elé eleink gondolkozásmódjának, eszményeinek, esztétikai igényeinek változásairól, de arról is, hogy a köz, vagyis mindenki által használt terek díszítésére, nemes gondolatokat hordozó emlékekkel, alkotásokkal történő „felöltöztetésére" legalább három évszázada folyamatosan él az igény a zalaegerszegiek lelkében. Felhasznált irodalom Kostyál László: Vallás és művészet a barokk kori Magyarországon. In: Vallás és képzőművészet. Szombathely, 1995. 53-61. p. Kostyál László: Zala megye képzőművészete a 20. században, különös tekintettel a századvégre. In: ZALA'ART 2000. Képző- és iparművészek Zala megyében. (Szerk. Boncz Barnabás - Kostyál László) Zalaegerszeg, 2000. 4-10. p. Kostyál László: „Hirdette utcákon, tereken...". Németh János köztéri szobrai. Zalaegerszeg, 2004. 294
