Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Kostyál László: Köztéri szobrok Zalaegerszegen

A rendszerváltást követően ugyan számos új köztéri szobor készült, azonban közülük alig találunk e csoporthoz tartozót, mert az előző időszakhoz képest sokkal határozottabb a monumentumok tematizálása. A szobrok alkotói mind gyakrabban helyi művészek, ami ugyanakkor nem jelenti a teljes belterjességet. Hadnagy György térplasztikái (a belső, illetve a külső kórház, illetve a Deák Szakközépiskola udvarán) révén a fa-alapanyag és az organikus stílus térhódításának lehetünk tanúi ebben az időszakban, azonban a Paizs, Péterffy, Friedrich nevével fémjelezhető elvontabb, a figuralitáson túllépő, progresszívebb szobrászatnak folytatása csak a rezervátumkánt is értékelhető gébárti szoborparkban van.

1999-ben készült a város talán legkarakteresebb szobrászának, Fischer Györgynek erősen impulzív Díszkútja az Európa térre, egy vizeshordóban ülő, kéregető, groteszk nőalakkal. Hasonlóan erőteljes kisugárzású alkotás Götz Jánosnak az elkészültét követően három évtizeddel, 2001-ben felállított Legenda című lovas szobra a Köztársaság útja végén.

Épületdíszítő szobrok és domborművek

E csoport alkotásai az előzőtől eltérően nem szabad térre készültek, és körüljárható módon kerültek felállításra, hanem minden esetben épületekhez kapcsolódnak. Közös jellemzőjük a konzervatív formavilág és az általa hordozott allegorikus mondanivaló. Vörös János Egészségvédelem című domborműve (1932) a Budapest Bank (az egykori Egészségház) oldalán, Madarassy Valter Immaculata kerámia-reliefje (1930-as évek második fele) a Kossuth utcai üzletház oldalán, a Megyeháza Ohmann Béla és Reményi József által készített domborművei (1939) ugyanúgy e csoporthoz tartozik, mint Grantner Jenő Olajkutatók című, férfi és nőalakot ábrázoló bronzszobra (1970) a Balatoni út és a Kovács Károly tér saroképületén. Témájában a szemben álló ruhagyárhoz kapcsolódott Vörös János Ru- haipar-domborműve (1951-52) a Platán sor 5. sz. lakóházon.

A csoport kétségkívül legjelentősebb alkotásainak mestere Németh János. Népies stílusjegyeket és a különböző kultúrkorszakok szobrászaténak tanulságait egyaránt hordozó, ízes-derűs kerámia reliefjei a városcentrum épületein (Szent Rókus, Budapest Bank, 1995, Zalai koronaőrző, Zala Megyei Levéltár, 1996) ugyanúgy megtalálhatók, mint számos közintézményben (Szülőföld, Keresztúry-ház, 1983, Legenda, Kölcsey Gimnázium, 1986, Életfa, Béke Ligeti Általános Iskola 1990. és Kinizsi Szakközépiskola 1992, stb.). Pompás frízzel díszítette a Városi Strandfürdőt (1971), a Megyei Kórház előcsarnokát (1975, 2005-től a pózvai külső kórház fogadó épületén), a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát (1977), az Arany Bárány Ho284