Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Kostyál László: Köztéri szobrok Zalaegerszegen
Kostyál László: KÖZTÉRI SZOBROK ZALAEGERSZEGEN Zalaegerszeg köztéri szobrai nagyrészt ismertek, jól dokumentáltak, hála Németh József „Egerszegi örökség" című, 2001-ben megjelent, nagy jelentőségű munkájának. A téma újbóli felvetését elsősorban nem a kiegészítések vagy az azóta született néhány alkotás számbavételének, hanem a rendszerezésnek szándéka vezeti. Jelen célom nem teljességre törekvő lajstrom összeállítása, hanem az egyes alkotásoknak egy olyan, több szempontot figyelembe vevő rendszer szerinti csoportosítása, amely alapvetően az adott műnek az állíttató szándékából eredő funkcióján alapul, továbbá figyelembe vesz kronológiai és bizonyos stiláris megfontolásokat is. A „köztéri szobor" megnevezés ugyanis alapvetően gyűjtőfogalom, amelyen belül a funkcionalitás, vagyis az állíttató szándéka szempontjából - hisz e téren a legfontosabb az elméleti alapvetés - különböző csoportokat különíthetünk el.1 Vallásos indítékból állított szobrok Az ország középső részén a 18. században látszólag a semmiből bukkant elő egy, a barokk vallásosság igényrendszerét kielégítő, gazdag köztéri szobrászati kultúra, amely még ma is számos helyen láthatóan a Szentháromság és szentek első sorban kőből, kisebb részt fából faragott alakjaival díszítette a települések tereit, az utak mentét, a hidakat, a szőlőhegyeket. E szobrok egyszerre népszerűsítették a reformáció felett diadalmaskodó s a Regnum Marianum eszmerendszerben a kor uralkodó ideológiáját kidolgozó katolicizmus nézeteit (mint ilyen, egyszersmind a második csoporthoz is kötődnek), és kapcsolódtak a vallásos köntösben is számos ősi elemet megőrzött népi hiedelemvilághoz - mint védőszentek szobrai, fogadalmi vagy hálaszobrok, amivel egyben a megrendelők jogállására is utalunk. Zalaegerszeg első köztéri szobrai is e korszakhoz kötődnek. A legrégebbi közöttük a ma már a Nagytemplom mellékoltárán lévő, egykor valahol az evangélikus templom helyén álló oszlop tetejére helyezett, Fehérképnek is mondott Piéta-szobor, amely a 18. század első felében (közepén?) készülhetett. Egykori helyét egy, a városról a 19. század húszas éveiben készült metszet árulja el. Állításának körülményei nem ismertek, a szándékot talán a temető közelségéből eredeztethetjük. Néhány évtizeddel későbbi a tűztől óvó Szent Flórián szobra (a 1A fényképmellékleteket a szerző készítette. 273
