Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
Alsóerdőn az üzemtervezésig semmilyen gazdasági beosztás, rendszer vagy szakmai tervezés nem volt. A talajminőség szempontjából „feltétlen" erdőtalajon állt 152,8 katasztrális hold, „nem feltétlen" erdőtalajon 200,7 katasztrális hold. Nem volt szerencsés az ilyen megosztás, ugyanis a gazdálkodó csak a „feltétlen" erdőtalajon lévő erdőket nem irthatta ki, nem változtathatta meg a művelési ágat. A „nem feltétlen" erdőtalajon álló erdőt viszont engedéllyel kiirthatta a tulajdonos. Az uralkodó fanem a tölgy volt, amely a terület 60 százalékát, a bükk és a gyertyán pedig 20-20 százalékát foglalta el. A tölgynek egy része magról kelt, ez ép és egészséges volt, a másik, nagyobb része azonban tüskökből sarjadt, és bélkorhadt volt. Az 1856. évi úrbérrendezés után 72,23 katasztrális hold erdőt tarvágásként levágtak, a terület többi részén pedig szálalással a szebb törzseket kihasználták, minden rendszer nélkül. A fa kisebbik része volt műfa (épületfa, gerenda), nagy részét tűzifaként a téglaégetőhöz használták fel. A téglaégető faszükséglete évente 1400 m3 volt, Alsóerdőből pedig a szabályos erdő üzemmód mellett - amit évtizedek múlva kívántak elérni - 1000 m3 fatermésnél többet nem lehetett várni. Tehát inkább fahiánnyal kellett számolni. Az erdő felújítását tuskó sarjaztatással és tölgymakk foltszerű vetésével végezték. A 46,26 katasztrális hold tisztást a felvétel idejében szántóként használták, nem volt beültetve. Az erdei legeltetést az üzemterv a mellékhasználatok közt említi, azonban az addigi gyakorlat szerint, legelőerdőként működött az Alsóerdő, ahova szarvas- marhát és sertéseket hajtottak ki. 2. Az erdő részletes leírása Az 1846. évi tagosítási térképet felhasználva, az új felmérések adatai alapján 1885-ben részletes erdőtérkép készült. Valószínűleg ezt is Lenhárd Antal rajzolta. Négy tagra és 19 osztagra osztotta fel Alsóerdőt, a faállomány-viszonyokat figyelembe véve. A térképen látható a téglaház és az alsóerdei út, nincs rajta még az erdészház és a jelenlegi bazitai út. Itt látható utoljára (a későbbi térképeken ezt már nem jelzik) az Alsóerdő keleti felének „Szandói oldal", a nyugatinak pedig a „Doboskuti oldal" elnevezése. A talaj és a kőzet leírásánál olvashatjuk, hogy itt kevéssé kötött, meglehetős televény (humusz) tartalmú agyag található. Az üzemterv minden osztagnak külön meghatározta az égtájakhoz viszonyított fekvését és lejtszögét. A legfontosabb felmérési adat a fanemek elegyarányának meghatározása volt egy-egy osztagban. A már említett tölgy, bükk és gyertyán mellett szórtan, több helyen szelídgesztenye is előfordult. A fafajok eredete nagyrészt sarj volt, de akadt 260
