Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
26. Jánka szőlő, szántó, kaszáló, épületek és erdő. Az erdő apró fákból áll. 27. Szandói oldal, (Alsóerdő) erdő, az alja legelő. Tölgyfa és mogyoró bokrokból álló erdő, melyeknek ágait legelik a marhák. 28. Hosszú parrag, (Alsóerdő) erdő, az alja legelő. Tölgy és mogyoró bokrokból áll. 29. Doboskút, (Alsóerdő) erdő és legelő. Tölgy és mogyorós fából áll. 36. Egerszeghegy és Zsiga völgy, szőlő, szántó, rét, épületek és erdő. Az erdő apró fákból áll. 38. Rigó irtás (szántó, már csak neve utal arra, hogy az erdőt kiirtották.) 42. Kondor irtás (szántó, szintén erdő volt régen.) 45. Kányavár és Bakos berek, rét, az égerfára utal. „Ezen határban fekvő erdők tölgyfákból, cserfákból, gyertyános és csepőték- ből állanak, kedvező időjártával kevés gubacsot és makkot adnak, a földje legelőül használtatik. Föld minősége sikeres agyag köveccsel vegyes. Fekvésük dombos és oldalas." Az adózás szempontjából az erdőket egy osztályba sorolták.72 Ez az első, nagyrészt objektív értékelés Zalaegerszeg erdőiről és fáiról. Az erdők irtásának eredményeképpen a kialakultak a szántók, rétek, legelők. Különösen a Dobragaz, Jánka, Egerszeghegy és a Zala völgy nagy erdői tűntek el, úgy, hogy mutatóba sem maradt belőlük. A Tölles, Berkes, Irtás szántó és rét nevek jelzik, hogy ott erdő volt. A csepőtés és apró fákból álló erdő fiatal és sarjerede- tű volt. A félig elszáradt tetejű erdő, valószínű már olyan öreg volt, hogy ezért pusztult el. A fafajok tekintetében a tölgy vezet mindenütt, a csert és a gyertyánt említik még, mutatva, hogy milyen volt az őshonos természetes erdő. Meglepő a sok mogyorós bokros terület, melyről közismert, hogy vesszőt és táplálékot is adott. Hiányzik a bükk és a fenyő említése, pedig biztos, hogy volt. Az 1800-as évek végén készített üzemtervekben is van öreg fenyő és bükk. Mindebből arra következtethetünk, hogy nagyon kevés volt az épületfát adó erdő, tűzifát és vesszőt tudtak csak vágni belőle. A szakszerű gazdálkodásnak még a nyomát sem találjuk. Döbbenetes, hogy az Alsó- és Felső Gyertyános, valamint a Felső Erdő tölgyerdeje nyolcvan év múlva teljesen eltűnt, akácos lett! nZML Zalaegerszeg város régi levéltára No. 123. Leírása Zala Egerszeg Város adóközségben létező dűlőknek és mezőknek. 1850. 250
