Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között

módon segítették az átlagosnál nagyobb népességnövekedést. Az aktívum kialakulásában legjelentősebb szerepe az idevándorlásnak volt. A természetes, általánosan elfogadott okokkal magyarázható bevándorláson kívül több olyan hullám is érte a várost, amelyek máshol talán kevéssé érvényesültek, így részük lehetett a - relatíve - rendkívüli lakosságszám gyarapodásban. A rendkívüli bevándorlások hullámai közül legalább kettőt kell megemlítenünk, amelyek különböző időben és céllal érték Zalaegerszeget. Az első még a háború végóráiban történt, amikor a front elől több ezer ember érkezett a városba az ország keleti, illetve trianoni határain kívüli, de időközben visszacsatolt területeiről. Ezek jó része tovább ment, de nem kevesen voltak köztük olyanok, akik már ekkor itt ragadtak, vagy a háború utáni visszavándorlásnál nem mentek tovább Zalaegerszegnél.40

A második hullám már a politikai és kisebb mértékben a nyomában járó gazdasági változásokkal függött össze. Mivel Zalában, azon belül is a megyeszékhelyen a munkásmozgalomnak nem voltak komoly hagyományai, ezért a térség pártmunkásokból, káderekből folyamatosan erős „importra" szorult. Jelentős volt a honvédségen kívüli erőszakszervezetek (államvédelem, rendőrség, határőrség) állománygyarapodása, amit a burjánzásnak induló különböző, a párthoz szorosan kötődő politikai szervezetek, és nem utolsó sorban a felduzzasztott hivatali apparátus létszámbővülése egészített ki. Ugyancsak erre az időszakra esett - bár a későbbiekhez képest még elenyésző nagyságrendben - egyes vállalatok létrehozása, amelyek szintén vonzották az új munkaerőt, és ezáltal gyarapították a város lélekszámát.

A korszakban az állandó népesség növekedése mellett igazából az ideiglenesen itt tartózkodók száma nőtt meg drasztikusan, és nem hagyhatók említés nélkül az ingázók tömegei sem. Az 1955-ben számon tartott 18.058 bejelentett állandó lakos mellett, 5733 fő számított albérlőnek, vagy még annak sem, hanem csak ágybérlőnek. Ennélfogva a város összes népessége 23.811 főt tett ki az ötvenes évek közepén. Mint fentebb céloztunk rá, az ebből az évből származó adataink hitelességéhez férhet ugyan kétség, de a nagyságrendet az összkép alapján mindenképpen el kell fogadnunk. A városbéli munkahelyekre legnagyobbrészt a környező falvakból naponta ingázókról még megközelítően pontos adatunk sincs, de valószínűsíthetjük, hogy ezek száma is ezres nagyságrendben mérhető.

Figyelembe véve a város alig növekvő, összességében inkább leromló lakás- állományát, valamint az ellátó rendszerek tizenegynéhány ezres városra méretezett, tehát erre az időre a kellő fejlesztések elmaradása miatt igencsak szűkké vált keresztmetszetét, nem lepődhetünk meg azon a társadalmi és mindenek előtt szociális feszültségen, ami Zalaegerszegen ez idő tájt kialakult.

4,1 ZML Zeg. m. v. polgm. ir. sz. n. 1947. augusztus havi általános jelentés, 326. doboz.

227