Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között
sa alá. A legjelentősebb cégek, amelyek vagy az adott iparágon belül, vagy egyéb más szempontok miatt országos jelentőségűnek minősültek, közvetlenül az ágazati minisztérium irányítása alatt álltak. Zalaegerszegen ezek közé tartozott például a ruhagyár vagy a kőolaj-finomító. A másik csoporthoz tartozó vállalatok, amelyeknek tevékenysége kiterjedt az egész megyére, vagy annak legalább is egy meghatározó részére, rendszerint a megyei tanács kezelésébe kerültek. Végül a városi tanács fennhatósága alatt legnagyobb részt a helyi, városi szintű igényeket kielégítő, kisebb, mai meghatározás szerint inkább szolgáltató jellegű cégek maradtak csak meg. Ez a tagolódás gyakorta okozott kaotikus helyzetet az irányításban. Valamennyi, a teljesítési kényszer hatása alatt álló szereplő igyekezett a jogszabályok kuszasága miatt egyébként sem egyértelmű jogosítványait - a túllépést is beleértve - kihasználni. Az alullévő vállalatoknak a gyakorlatban szinte minden fölöttük álló „hatóság" parancsolt, nem egyszer átnyúlva a hivatalos feletteseken. Ha néha kialakult egyfajta status quo, akkor azt a pártbizottságok - „mindenható" hatalmukból fakadó - közvetlen közbeavatkozásai könnyen felboríthatták. A vállalatirányításban jelentkező hatalmi villongások másik típusa a cégek feletti ellenőrzésért folytatott harc volt. Gyakran előfordult, hogy egy-egy vállalatnak hatalmi szó által „gazdát" kellett cserélnie. Ez leginkább a megyei és a városi tanács kapcsolatában okozott konfliktusokat, hiszen az ilyen esetek döntő részében a felsőbb tanácsi szerv volt a kezdeményező és egyúttal a győztes is. A megyei tanács racionálisan nem mindig indokolható módon többször rátette a kezét a városi tanács által „felhizlalt jószágokra", azaz a feljövőben lévő vállalatokra, kiemelve azokat a város felügyeleti jogköréből. Ezeket a veszteségeket a városi tanács nehezen emésztette meg, rendszerint a minisztériumhoz fellebbezett, általában nem nagy sikerrel. Mindezen problémák mellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az államosításokkal egybekötött átszervezések, névváltozások, vezetőváltások a későbbiekben sem álltak le. Kissé maliciózusan szólva, a rendszerben a változás jelentette az állandóságot. A fentebb vázolt irányítási „rendszer" kialakulatlansága, és a vele kapcsolatos ismeretek hiánya miatt a frissen alakult városi tanács első végrehajtó bizottsági ülésén - még mielőtt hozzákezdett volna a tanács a saját fenntartású vállalatainak alapításához - kisebb hitvita zajlott le a vb-elnök, a vb-titkár és a városi párttitkár között a felügyeleti jogkör gyakorlásáról. Dr. Bérezi Sándor vb-titkár értelmezte helyesen - végül is ő volt az igazgatási szakember - az új szisztémát, és ábrándította ki a jelenlévőket, miszerint a városi tanácsnak jelen felállásban mindössze egy cége van, a nem túl jelentős szerepet játszó ingatlankezelő vállalat. A többi vezető hatalmasság nehezen emésztette meg azt a tényt, hogy nem minden, a 220
