Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939
dr. Csák Károly, a jegyző pedig dr. Berger Béla lett.49 Ezek a példák is jól szemléltetik azt, hogy Zalaegerszeg legnagyobb adófizető polgárai egyben a közéletben is vezető szerepet játszottak; a vagyon szerteágazó társadalmi szerepvállalással járt együtt. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a címben kifejezett városi elit kifejezés nem túlzás, Zalaegerszeg legnagyobb adófizetői egyben a város szélesebb értelemben vett társadalmi elitjének is markáns részét alkották. A virilis polgárok megjelenése az 1880-as években jelentősen átalakította Zalaegerszeg politikai vezető rétegeinek összetételét is, hiszen a képviselőtestület felét ők alkották. Az 1860-as évekig a város döntéshozó testületében a kisiparosok képezték a legszélesebb, egyben legbefolyásosabb csoportot, számban utánuk a földművesek következtek, végül az értelmiségiek képviselői.50 Utóbbiakat a városi tanácsban 1871-ben például egyetlen tag sem képviselte.51 Az 1870-es évektől kezdve azonban a virilis képviselők megjelenésének nagy szerepe volt abban, hogy a város politikai vezetésének szemlélete megváltozott, és támogatva az első polgármester ilyen irányú kezdeményezéseit, jelentős urbanizációs fejlesztések mellett kötelezte el magát. Végezetül a zalaegerszegi virilis listák tanulmányozásának összefoglalásaként megfogalmazható az a - földbirtokosok kapcsán már említett - fontos tapasztalat, hogy ezek a feltüntetett foglalkozások jellemzően nem arról tudósítanak, hogy az illető milyen tevékenységből gyűjtötte össze az adóalapul szolgáló jövedelmét. A listán feltüntetett hivatás az illető személy társadalmi helyzetének megjelölésére szolgált, főként ha abban a mindennapokban is tevékenykedett. Ezek a listák nem a gazdasági folyamatok és vagyoni viszonyok, hanem sokkal inkább a korabeli, helyi társadalom tükörképét mutatták. Már maguk a kereseti lehetőségek is azokra a jövedelmi forrásokra utalnak, amelyeket a helyi társadalom elfogadottnak tartott, preferált (kétszeres beszámítás), és magasabb presztízsre törekvő tagjai birtokolni igyekeztek (a hivatás jellege és jövedelme: ügyvéd, orvos vagy tisztviselői állás, földbirtokos, stb.). Ez a megállapítás főként a legtöbbet szereplő virilisekre igaz, az ő esetükben ugyanis a virilis listán említett hivatásból származó jövedelmet a legtöbb esetben kiegészítette valamilyen más forrásból származó bevétel. A leggyakoribb ilyen forrás a házbirtok volt, amellyel a virilis listákon legtöbbször szereplő személyek szinte minden esetben rendelkeztek, sőt az az állítás sem túlzás, hogy ez egyenesen előfeltétele volt annak, hogy valaki a lista tartós szereplője maradhasson. A virilis listák foglalkozásai tehát nem alkalmasak arra, hogy elemzésükkel a település gazdasági tevékenységen alapuló jövedelmi viszonyait pontosan feltárjuk, arra viszont igen, hogy a legbiztosabb tulajdoni és jövedelmi viszonyokkal rendelkező városlakók társadalmi összetételét vizsgáljuk. 49 Zalamegye 1904. január 3. 50 Lásd Foki Ibolya e kötetben közölt tanulmányát. 51 Uo. 193
