Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Bilkei Irén: Egerszeg a XIV-XVI. században

a papok nem végezték rendesen egyházi kötelezettségeiket, ágyasokat tartottak, a templom és a temető épületei pedig rogyadoztak.60

Egerszeg késő középkori egyházi életéről szólva meg kell emlékezni azokról a polgári vagy jobbágyszármazású fiatalokról, akik külföldi egyetemeken végezték többnyire egyházi tanulmányaikat. A középkori Magyarországon néhány rövidéletű kísérletet leszámítva nem volt egyetem. A tanulni vágyó ifjak Bécs, Krakkó, Milánó, később Graz majd Heidelberg egyetemein folytattak tanulmányokat. Zalaiak a földrajzilag hozzánk legközelebbi Bécs és Graz egyetemi anyakönyveiben fordultak elő. 1512-ben iratkozott be a bécsi egyetemre - kilenc dénár tandíj ellenében - Egerszegi Zalai Pál, 1538-ban Egerszegi Mihály, 1541-ben pedig Egerszegi Nagy Osvát, aki még 1547-ben is folytatott tanulmányokat. Végül, jóllehet kívül esik tárgyalt korszakunk időhatárain, említsük meg Egerszegi Zalai Mártont, aki az olmützi jezsuita egyetem hallgatója volt 1577-ben. Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, amikor azt feltételezzük, hogy ezek a mezővárosi ifjak az egyetemeken megszerzett tudásukat hazatérve nemcsak egyházi pályára lépve hasznosították, hanem a koraújkorban az egyre inkább elterjedő hazai írásbeliség szolgálatába álltak.61

Befejezésül és összegzésül az a feladatunk, hogy megkíséreljük elhelyezni Eger- szeget a késő középkori zalai mezővárosok között. A XIV-XV. századi gazdasági fellendülés Zala megyében is éreztette hatását, sorra jöttek létre a helyi piacközpontok. 1525-ig az oklevelek Zalában 36 települést említettek oppidumként, de közülük csak 24 olyan volt, ahol következetes volt a terminus használata, illetve nem csak egyszer nevezték mezővárosnak. A XV. században az oppidumok többsége nagyobb uradalmak része volt, így például Egerszeg, Nova és Sümeg a veszprémi püspökségé.62 A fentiekben figyelemmel kísérhettük Egerszeg birtokosainak változásait, és a város jogi helyzetére, társadalmára, gazdasági és egyházi életére vonatkozó meglehetősen szűkszavú írásos adatokat. Annyi első pillantásra is látható, hogy Egerszeg nem közigazgatási vagy bíráskodási központként volt jelentős település a középkorban. Megyegyűlést jelen ismereteink szerint csak kétszer tartottak itt, 1328-ban és 1357-ben.63 Jelentőségét gazdasági, település-földrajzi helyzete adta. Abban, hogy a mai város területén a középkorban létezett 23 falu közül éppen Egerszeg lett a legfontosabb, több tényező is szerepet játszott. A már a XIV. században kiváltságokkal rendelkező helyre szívesen költöztek vol60 Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. (Szerk. Gyimesi Endre) Zalaegerszeg, 1985. 65-66. p.

61 Bilkei Irén: Adatok a középkori és kora-újkori egyetemjárás és litteratus műveltség történetéhez Zalában. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 31.) (Szerk. Turbuly Éva) Zalaegerszeg, 1990. 29-48. p.

62 Vándor László: Mezővárosok Zala megyében. In: Régészet és várostörténet. In: Dunántúli Dolgozatok (c). Történettudományi Sorozat 3. Pécs, 1991. 211-216. p.

63 ZOI. köt. 224. p. nr. 165., 581. p. nr. 369.

17