Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939

A személyek kategóriákba való sorolásánál, amikor egy értelmiségi személy állt hivatali állásban - például Thassy Gábor megyei tiszti főorvos - az illetőt a tisztviselők közé, míg a püspökséget és a városi plébánia hivatalt az intézmények közé soroltuk, mivel egyházi vezetőik nem személyükben, hanem hivataluk révén jutottak bevételeikhez. (Rajtuk kívül egyházi személy nem szerepel a listákon.)

A felsorolt foglalkozások jól mutatják Zalaegerszeg szegényes gazdasági tevékenységét. A legtöbb adót fizetők közül hiányoznak a tőkés tulajdonosok, az ipari termelők, nagyvállalkozók és alkalmazottaik, a szakértelmiség és magántisztviselők csoportjai. A vállalkozók egy kisváros lakosságának ellátásához szükséges szolgáltatókat jelentik, néhány fuvaros vállalkozót, kis volumenű téglagyárosokat, a mozi és a nyomda tulajdonosait, valamint nagyobb számban a vendéglátó-iparosokat. Csekély számuk igazolja azt, hogy a város nagyszámú iparosa tőkeszegény kisiparos volt, aki saját műhelyében tevékenykedett, és jelentős jövedelmet nem tudott felmutatni. Magas arányt tesznek ki viszont az értelmiségiek, de ezt a kategóriát szinte kizárólag csak az ügyvédek és az orvosok alkotják. Más értelmiségi foglalkozású személy elvétve szerepel, a listán látható tanárok jövedelmét más források is kiegészítették. A mezőgazdasági termelés alárendelt voltából fakadóan a földbirtokosok száma sem magas, de nem is elhanyagolható. A legtöbb adót fizetők között a legtöbb személyt a kereskedők delegálhatták, az összes virilis negyedrészét tették ki. Ok döntően a városban több alkalmazottat foglalkoztató, nagyobb üzlettel, esetleg áruházzal rendelkező tulajdonosok, néhány esetben pedig telephelyet fenntartó nagykereskedők voltak.

A tisztviselők listája gyakorlatilag felöleli egy vármegye közigazgatási hivatalainak vezető pozícióit. A vármegye legmagasabb tisztségét jelentő főispánok közül egynek a neve olvasható, a régi zalai köznemesi családból származó Svastits Benőé, aki a hivatali ranglétrát végigjárva lett főszolgabíróból alispán, majd 1886- ben főispán. A vármegye többi főispánja általában jelentős tulajdonnal bíró föld- birtokos volt, ám birtokuk a megye más részén vagy másik megye területén feküdt, csupán hivataluk révén kötődtek a megyeszékhelyhez. A két alispán Árvay Lajos és Bődy Zoltán, akik 1906 és 1938 között töltötték be e hivatalt. Az árvaszék elnökeit ketten képviselik, mellettük viszonylag magas a bírák aránya. A többi hivatal esetében egy-egy személy került a nagy adózók közé, nyilván olyanok, akiknek hivatali jövedelmét megfelelő módon egészítette ki más bevételi forrás (elsősorban háztulajdon). Zalaegerszeg polgármesterei közül egyetlen személy szerepel a listákon, Kovács Károly, a város első polgármestere, azonban még a hivatali idejét megelőző időszakból, ügyvédi jövedelme révén. Polgármesteri funkcióba kerülésének évétől többé nem szerepel a legnagyobb adófizetők között, a törvény értelmében azonban hivatala által automatikusan tagja lett a városi képviselőtestületnek.

175