Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939
vizsgálatára is lehetőség nyílik - például vallási vagy származási amelyekről a virilis jegyzék önmagában nem tudósít. Ha Zalaegerszeg dualizmuskori szerepét és jelentőségét akarjuk vizsgálni, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem tartozott azok közé a városok közé, amelyek dinamikus növekedést tudhattak magukénak ebben az időszakban. A város népessége korszakunkban ugyan megduplázódott, de jelentős gazdasági átalakuláson nem ment keresztül. 1. táblázat: Zalaegerszeg város népessége 1880 és 1941 között Év 1880 1890 1900 1910 1920 1941 Fő 6423 7811 9568 10637 13239 13967 A város népességének gyarapodása ugyanis kevéssé járt együtt városiasodással, azaz a városi funkciók intézményrendszerének kiépülésével, ráadásul az ex- tenzív népességnövekedés is megtorpant a két világháború közötti időszakban, a korszak elején és végén a népességszám gyakorlatilag azonos maradt.2 Zalaegerszeg mezőváros a 19. század elején fontos piacközpontnak, elsősorban terményfelesleget begyűjtő és forgalmazó településnek számított. A Dél- és Közép-Dunántúl városhierarchiájában a legfontosabb gazdasági központnak számító Pécs, Nagykanizsa és Veszprém utáni szinten következett.3 Szerepét az is erősítette, hogy az aprófalvas zalai régió szűkölködött kisipari termékekben, az elzártság és a közlekedési nehézségek nehezítették a kistelepülések bekapcsolódását a regionális kereskedelembe. Ennek eredményeként vált Zalaegerszeg körzetének piacközpontjává, ahol a mezőgazdasági termények felvásárlása, cseréje, a kisipari termékek piaca és a külső régiókkal való kereskedelem központja alakult ki. A mezőváros ígéretes fejlődése azonban a század második felében megtorpant. Ennek legfontosabb oka az volt, hogy az 1865-ben elkészült vasúti fővonal elkerülte a települést, attól mintegy 10 km-re haladt el. A szárnyvonal is, amely a települést a vasúti fővonalhoz kapcsolta, csak 1890-ben készült el.4 A vasútépítés időszakában a város vezetése - elsősorban saját kisipari termelőinek védelme érdekében - még nem érezte szükségesnek, hogy a nyomvonal érintse a várost, ezért - mai kifejezéssel élve - nem lobbizott a vasúthálózatba való bekapcsolódás érdekében. A település lakóinak konzervatív szemléletét mutatta, hogy a község 2 Vö. Káli Csaba: Zalaegerszeg a századfordulón - a számok tükrében. In: Zalaegerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 1997. 313-316. p. 3 Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a XIX. század első felében. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 1993. (Zalai Gyűjtemény 34.) 216. p. 4 Halász Imre: Közlekedés, pénzügy és gyáripar: a tőkés gazdaság kiépülése. In: Zala megye ezer éve. (Szerk. Kostyál László) [Zalaegerszeg, 2000.] 167-168. p. 170
