Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
meztette őket: a hivatalos utat be kell tartani, a megyei hatóságokkal közvetlenül nem érintkezhetnek, mindenféle folyamodványt, levelezést csak a fölöttes járási hatóság révén továbbíthatnak. Svastits Benő egyébként a szolgabíró, Thassy Miklós számára is világossá tette, hogy felügyeleti joga egészen az új képviselő-testület megalakulásáig és a városi tisztújítás lezajlásáig fennáll.66 Maga Thassy Miklós egyébként támogatta az ügyet.67 Neki épp elég gondja volt a nagy kiterjedésű zalaegerszegi járás összes apró-cseprő, ügyes-bajos dolgával. Ha a város az áhított rangot megszerezte, neki már nem kellett többé törődnie vele. Megjegyzendő, hogy a szolgabíráknak általában a kis- és nagyközségek bármilyen, a megyei hatóságokhoz intézett kérését a továbbküldés előtt véleményezniük kellett, s állásfoglalásuk majdnem mindig meghatározó szerepet játszott az ügyek végső kimenetelében. Ezért vált olyan fontossá sok nagyközségi státuszú, egykori mezőváros számára a megyei fennhatóság alól való kikerülés. Zalaegerszeg kérvényét az 1884. szeptember 9-ei megyei közgyűlés tárgyalta, amely a város óhaját méltánylandónak találta. Hangsúlyozta, hogy a rendezett tanácsúvá váláshoz szükséges anyagi és szellemi feltételek rendelkezésre állnak, és a körülbelül 3000 forintnyi többletkiadást kellőképpen ellensúlyozzák majd azok az előnyök, amelyeket a megyeszékhely az átalakulás révén szerezhet. A közgyűlés a folyamodványt egyértelműen pártolva továbbította a belügyminisztériumhoz.68 A minisztérium azonban hamarosan visszaküldte a kérvényt, mivel egy lényeges momentumra úgy tűnik, senki sem figyelt. A törvény előírásai szerint szükséges adómennyiség kimutatásakor ugyanis az ügyet támogató polgárok adójához a város által a városi birtokok után fizetett adót is hozzáadták. A belügyminisztérium értelmezése szerint viszont ez nem az egyes, folyamodó lakosok és birtokosok, hanem az ezek által rendezett tanácsúvá átalakítani óhajtott nagyközség, mint erkölcsi testület adója, és ezt beszámítani nem lehet. Állásfoglalását azzal indokolta, hogy a nagyközség nevében rendelkezésre feljogosított képviselő-testületet a törvény a település státuszának megváltoztatását illetően semmiféle hatáskörrel nem ruházta fel. A kérelmezés jogát - tekintve az átalakulás folytán majdan rájuk nehezedő terheket - az állami egyenesadó többségét fizető községi lakosoknak és birtokosoknak tartotta fenn. Eszerint a folyamodók összes adójául kimutatott 19737 Ft 36 krajcárból le kell vonni a városi birtokok után fizetett 906 Ft 97 krajcárt. így viszont a maradék 18830 Ft 39 krajcár nem teszi ki a város összes egyenes államadójaként feltüntetett 37938 Ft 33 V 2 krajcárnak a felét, vagyis 18969 66 Uo. 67 Uo. 68 ZML Megyei közgy. jk. 1884. szeptember 9.127. sz. 163
