Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
Foki Ibolya: ZALAEGERSZEG RENDEZETT TANÁCSÚ VÁROSSÁ VÁLÁSA 1885-BEN Az alkalom, amiért tudományos konferenciánkat megrendeztük, a 120 évvel ezelőtt történt esemény: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása. Rendezett tanácsú város: a ma embere számára kissé megfoghatatlan közigazgatás-történeti fogalom. Miért volt ennek akkora jelentősége, hogy 120 év elteltével illőnek tartjuk a megemlékezést? Úgy vélem, ezt akkor láthatjuk meg igazán, ha megpróbálom felvázolni azt a folyamatot, amelyen keresztül az egerszegi polgárok eljutottak ezen döntés meghozataláig. Magát az elnevezést a feudális kor hagyományozta az 1867 után kiépülő polgári közigazgatás államszervezetére. Az 1848 előtti városi tanácsok ugyanis kellően körülhatárolt ítélkezési jogkörrel rendelkeztek. A legszélesebb körű jogokat e tekintetben a szabad királyi városok számára biztosították. A mezővárosok ítélkezési jogköre egészen különböző mértékű volt, többnyire attól függött, hogy mennyire sikerült a földesúrtól való függőséget lazítani, s ezt milyen privilégiumokban tudták rögzíteni. Egyes mezővárosok hatásköre alig különbözött az egyszerű falvakétól, másoké megközelítette a szabad királyi városok jogszolgáltatási önállóságát. Az ítélkezés általában csak a kisebb értékért folyó polgári peres ügyekre, személyes vitákra, kihágásokra terjedt ki.1 A felek meghallgatása, az ítélethozatal a városi tanács feladata volt, ez többnyire a bíró, néhány esküdt és a jegyző jelenlétében történt. Azon mezővárosokat, amelyeknek tanácsa ezt a tevékenységet a földesúrtól ráruházott jogkör keretei között első folyamodású bíróságként rendszeresen gyakorolta, rendezett ítélőtanácsot tartó városoknak hívták. Ugyanúgy az adott mezőváros kivívott szabadságjogainak mértékétől függött, hogy bíróságként is működő elöljáróságának ítélete a földesúri úriszékhez vagy a vármegye törvényszékéhez volt-e fellebbezhető.2 Egészen 1848-ig azonban semmilyen vonatkozásban nem történt meg ezen, a szabad királyi városok és az egyszerű jobbágyközségek közt elhelyezkedő, rendkívül differenciált jogi helyzetű települések státuszának egységesítése. Nem ke1 Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. 2. kiad. Zalaegerszeg, 1996. 96-97., 107-108. p. 2 Uo. 97. p. 146
