Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Megyeri Anna: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között

Az 1920-as években megnagyobbították a kórház főépületét, s a Baross-ligeti vendéglőt is belgyógyászati osztállyá alakították át. A város 1924-ben egy szülőotthon építését is tervezte a Stefánia Szövetség támogatásával.55 Ez elmaradt, de 1927-ben megnyílt világos, tiszta, új otthonában a Stefánia Szövetség 41. számú zalaegerszegi anya- és csecsemővédő intézete. Helyén azelőtt a tanfelügyelői hivatal volt. A „borzalmas, omladozó állapotú bagolyvár" a városi bérház szomszédságában56 átalakult tisztes épületté. Lebontották az udvarában lévő „piszkos, bűzös" melléképületeket is.57 Bejárata mellé a falra a nagykanizsai szobrász, Vörös János domborműve került.

Ugyancsak ronthatta a városképet a Baross-ligettel szemben álló, úgynevezett tábori-barakk, ahol kétszer is tífusz ütötte fel a fejét.58 Ezt az 1925-ben felszámolt fogolytábor (internáló tábor) bontott anyagából építették fel a menekültek és a hajléktalanok elszállásolására az akkoriban leégett Faragó-féle magpergető-gyár helyén. A lakók 1928-ra már kiköltöztek, a város árverésen adta el a csúf, roskadozó épületeket. A vevő lerombolta az épületek többségét, egy azonban megmaradt, és hosszabb ideig a kórház belgyógyászati osztálya működött benne 25 ággyal.59

1927-ben újabb kislakásokat is építettek.60 Az úgynevezett Csemetekertben két ikerház, az új (ma Göcseji úti) temetővel szemben, a Hegyi-utca torkolatában kilenc egy szoba-konyhás ház épült. Főként az utóbbi terület nagyon vizenyős volt, ezért körültekintő alapozással, szigeteléssel kellett építkezni. A házak a városi majorság dolgozói számára készültek: „kilenc család hagyhatta ott nedves, nyirkos lakását és költözködhet tágas, száraz lakásba, ahol nem támadja meg a leg- gyilkosabb kór, a tüdővész."

Az itt érettségizett, nagykanizsai születésű dr. Mező Ferenc egyik látogatását követően az „Egerszegi impressziók" című cikkében így írt városunkról: „Őszintén szólva: oda vagyok a csodálkozástól! A szürke, kopott, álmos mezőváros-szerű helyet tiszta, csinos, mosolygó, életteljes várossá varázsolták át. Új állomása, mintha fővonal számára készült volna, járdája véges-végig aszfaltozott. [...] Amit a fővárosban évek óta nem tudtak nyélbe ütni, azt itt szép csendesen megcsinálták: a kertvárost! Az úttest és a járda között széles pázsit húzódik, a Wlassics utca mindkét oldalán szépen elrendezett virágágyak, véges-végig piros muskátli díszük." A város akkor „kétségkívül" legszebb utcája a virágokkal teleültetett gyepszegély mellé kocsijárót is kapott, az erősen felszáradt úttestet újra olajozták, s

55 ZMU 1924. márc. 28. 2. p.

56 Ma az ERSTE Bank székháza.

57 Zalavármegye (a továbbiakban: ZVM) 1927. szept. 30.1. p.

58 ZVM 1928. szept. 23. 5. p.

59 Degré Alajos: A zalaegerszegi városi kórház (1885-1950). In: A zalaegerszegi megyei kórház története. (Szerk. Szilvás Rudolf dr.) Zalaegerszeg, 1973. 28. p.

6(1 ZVM 1927. április 30. 3. p.

134