Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Molnár András: Zalaegerszeg önkormányzati reformja az 1840-es években

rűtlen hatalom átvételi kísérletét Zalaegerszeg mezővárosban a liberális megyevezetés hiúsította meg.

Osvald Károly és hívei azonban nem adták fel a harcot. Sikerült rávenniük az ideiglenesen megválasztott városbírót, Pathy János lakatosmestert, hogy a város nevében eljárva, a vármegye által kidolgozott liberális önkormányzati szabály- rendelet megsemmisítését kérje az uralkodótól. A magyar királyi kancelláriához Bécsben, 1847. február 3-án beterjesztett folyamodvány előadta, hogy Zala vármegye választmánya „városunk rendezhetésére hazánk törvényei ellenébe egy cifra, s mint előre mondva volt, brit lábra állított rendezési javallatot szerkesztett." A városbíró szerint a mezőváros tudta és beleegyezése nélkül készült a törvénytelen szabályrendelet, azt ki sem hirdették, és így jogszerűen életbe sem léphetett. A város belső igazgatása egészen 1843-ig „az ügyvivőknek mellőztével, anélkül, hogy tisztválasztásunk alkalmakor bennünket valaha angol forma szerint három biztos kormányzott volna, a legszebb egyetértésben, s mély csendben, minden korteskedés nélkül megtörtént". Mielőtt a vármegye megtárgyalta volna a rendezési javaslatot, „máris 1844. évi bíró- s tanácsválasztás a rendezési folyamodványt aláíró Jákum Ferenc ingerkedésébül a legnagyobb eszem s iszommal telt korteskedésen ment keresztül". A városbíró mindezekre való tekintettel a „brit lábra alakított" szabályrendelet megsemmisítését kérte a az uralkodótól.20

A kancellária a zalaegerszegi panaszlevelet átküldte Budára a helytartótanácshoz, a helytartótanács pedig Zala megyéhez fordult bővebb felvilágosítás végett. Az 1847. augusztus 4-i közgyűlés az előző évben kinevezett zalaegerszegi vizsgálóbizottság elé utalta a helytartótanácsi leiratot. A bizottság augusztus 31-ére, a városházára hívta össze Zalaegerszeg elöljáróit és a két pártfelekezet híveit.21 Itt Koppány Ferenc megyei főadószedő egy, a város 81 tekintélyes és vagyonos lakosa által aláírt nyilatkozatot terjesztett elő, mely arról tanúskodott, hogy a városbíró a tudtuk nélkül kérte a szabályrendelet megsemmisítését, holott ők épp ellenkezőleg, annak legfelsőbb helyen történő megerősítését kívánták.22 A vizsgálóbizottság kiderítette, hogy a város újítások ellen tiltakozó polgárai valójában nem ismerték a szabályrendelet tartalmát, ezért pótolandó a mulasztást, ott helyben felolvasták a rendeletet. A vizsgálóbizottság jelentése szerint „a felolvasás közben minden pontot a jelenlévőknek közhelyeslése s megnyugvása követte, azután pedig egyet sem véve ki, mindnyájan úgy nyilatkoztak, miként a felolvasott szabályoknak minden cikkelyét örömmel elfogadják". Amikor a bizottság megkérdezte a jelenlévőket, a városbíró miként kérhette korábban a város közönsége nevében a szabályok megsemmisítését, „midőn most nincs elöljáró, nincs polgár, ki a meg20 ZML Zeg. régi lt. 126. sz. A városbíró folyamodványának eredeti példánya.

21 ZML kgy. jkv. 1847:1895., 2441., kgy. jkv. és kgy. ir. 1847:2578-2580.

22 ZML Zeg. régi lt. 126. sz. Koppány Ferenc és társai 1847. augusztus 28-i folyamodása.

103