Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Egerszegi járás
Ami a kán kát illeti: 1. Némely szántó földeink partos helyen feküsznek, azokat trágyázni sem lehet zabot és hajdinát alig nevelik meg. 2. Fele rétteinken a saványság miatt sarjút nem kaszálhatunk, kivált ha nagyobb a szárosság, agfűjet is nehezen. 3. Mivel kölcsönösben szoktuk egymást szőllőmunkában segétteni, forozásra sem lévén alkalmatos marhánk, azáltal kevés pénzt szerezhetünk. V. Helységünkben egészhelyes gazda egy sincs, azért nem is tudgyuk, hány hold szántóföld és szekér réttye szokot egy egészhelyes gazdának lenni, és egy-egy hold szántóföldjében hány posonyi mérőt vethessen, réttyeinken pedig töbnyire sarjút kaszálhatunk, aholy sarjút nem takarunk is, a saványság nem lehet földeink és réteink, mellyek állandossan ki vannak mérve, Külső és Belső mezzőn, Külső telekben lévő szántóföldeink, mindhogy helységünkhöz közellebb vannak, trágyázni lehet azokat, természetre is a következendőknél jobbak, tiszta búzát három vetőig, rosot pedig állandossan megnevelik, leghasznossabbak. Alsó Kálózon, Fölső Kálózon és Bükkön valamennyire alábbvalók, Szabóhegy alatt, és Bódog szélben lévő földeink, mivel partos helyen feküsznek, trágyázni sem lehet soha is azokat, a víz és záporesső meg szokta hordani, legrosszabbak. VI. Az urbárium előtt némelly földesurak három hétig is a roboton tartóztattak bennünket, némellyek kegyessebben bántak velünk, de mégis bizonyossan hány napi munkát vitt egy-egy gazda esztendőt által végben, meg nem mondhattyuk, mindazonáltal mind szántáskor, mind más egyébb marhás robotban, holy két, hogy négy marhával szántottunk, már mast két marhával mind magunknak, mind uraságunknak szoktunk szántani, a robotra menetel és viszajövetel mindenkor robotban bészámláltatott. VII. Kilencedet semmiféle termésbűi nem adtunk földesurainknak, nem is hallottuk, hogy szomszéd uraságoknál bévett szokásban lett volna, hanem egyedül a borbúi kilencedik akót kiadtuk. Egyházi tized sem volt nálunk soha is szokásban, ezenkívül ajándék szín alatt sem pénzt, sem más egyebet nem adtunk. VIII. Puszta hely helységünkben nincsen. IX. Molnár István, Molnár Ferencz, Bokor György, Bokor Ferencz, Bokor János, Bokor András, Dömök Mihály, öregjebb Dömök György, kisebb Dömök György örökössek, a többi szabadmenetelűek vagyunk. 1777. február 17. Bokor György öreg bíró X Horváth István eskütt X Molnár István eskütt X Bödör János eskütt X Horváth András X Gerencsér István X Vincze János X Előttem: Farkas György táblabíró s. k. és Nagy Ferenc esküdt s. k. 91
