Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Lövői járás
VI. Már föllyebb az harmadik punctumban előlszámláltuk mibűi állottak szolgálatink és adózásink, melly ott kitett feleletünkhöz itten hozzátesszük azt először, hogy a szántást valamint magunknak, úgy a méltóságos földesuraságnak is, földeknek mivoltához képest, négy marhával tettük. Másodszor, hogy midőn a robotra mentünk, az ollyas járásnak és kelésnek ideje kécségkívül napi számhoz számláltatott, úgy ítéllyük, mert sokszor fölöstökömkorra vagy délre, némelykor csak estvélre mehettünk a robotolyó helyre, mivel akkor sokkal messzebb hajtattunk, mint most, és mégis ollyas odamenés, hasonlóképpen viszajövés általunk és méltóságos uraság által robotban, vagyis napi számhoz számláltatott, ugyancsak ez is az oka, hogy az jelentett harmadik punctumban annyira számláltuk robottyainkat. VII. Mostani urbáriumunk előtt kilencedet semmiféle termésbűi nem adtunk, sem szemben, sem szalmában, azt sem tudjuk, ha volt-e ollyas kilencedbéli adózás ezen nemes vármegyében más földesuraságoknál bévett szokásban vagy nem. Hanem, mint már fellyebb a harmadik punctumban is megvallottak, helyakót fél posonyi búzát, annyi rosot és annyi zabot, utóbb pedig 54 krajcárokat adtak különössen ketten, kik félhelyesseknek tartattak, akik pedig zsellérszámban voltak, illyesben nem adóztak, de mindazon félhelyessék, mind pedig akik zsellérszámban tartattak, akik tudniillik földeket és réteket bírtak, minden háztól hat-hat csigát attunk, ha pedig azokat bé nem adhattuk egy-egy polturával megváltottuk, de némelykor megtörtént, hogy illyes csigát sem magokban, sem készpénzben nem kívánták meg, melly akképpen lett elmaradást másik esztendőben helyrehozatni bennünket nem erőltettek, mink is elhalgattuk, de mindezen adózások és fizetések kilencedért-e, ajándékképpen-e, vagy más okbúi rajtunk megvétettek, nem tudjuk, hanem tizedet attunk mind hely-, mind irtásföldek- bűl, búzábúl, rosbúl, hajdinábúl, zabbúi, kölesbűi, árpábúl és kukoricábúl, de ezen tizedszedés mikor hozattatott bé, régiségére nézvést, nem tudgyuk, s azt sem bizonyéthatyuk, hogy papi rendnek járó tized fejében-e, vagy másképpen szedte a méltóságos uraság ollyas tizedet. VIII. Valamint már az ötödik punctumban megváltottuk, Vörös Péternek és Göncz Miklósnak házait az urbáriumnak behozattatása előtt hat-hét esztendőkkel az méltóságos uraság azon okbúi, hogy a majorhoz közel voltak, félvén a tűzbéli szerencsétlenségtűi, ellhányatván, azon kétt házhely közül egyik, tudniillik a Göncz Miklósé most is puszta, szekér út vagyon rajta, hanem a Vörös Péterén a méltóságos uraság Svaiczeresének kiss kertye, s rész szerént az uraság ökör istálója vagyon, de mind a két jobbágyot Vörös Pétert ugyan megholt Vörös János házában, Göncz Miklóst pedig Göncz Istvánéban szállétotta a méltóságos uraság, ami azon házhelyekhez való appertinentiákat pedig illeti, a méltóságos uraság az okbúi magának sémit sem vett, hanem Vörös Péternek földgyei- bűl Göncz Istvánnak három hold szántóföldet és harmadfél szekérre való rétet, 258
