Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Egerszegi járás
Zsicsi Jóseff úr maradéki részire valók pedig, egészhelyessek esztendőnként hat forint árendát adtunk, félhelyes három forintot, és így fertályos s azon alúl a proportione, akire mi esett, fizettünk. Ezen árendán kívül szajki helységünk határában lévő szőlejét, aki parlagjából 20 emberre való kapálló, minden- némű szükséges munkájával azt megszedvén, bétakaritván végezetig megdolgoztuk. Ezeken kívül ezelőtt, amire szükséges volt, mindenre hajtattunk. III. Semminémű adománt, az föllebb írtt szolgáltunkon kívül, az földesurainknak nem adtunk. IV. Fájészó erdőnk és épületre való elegendő vagyon. Marháinknak pedig elégséges legeltetőhelyek nem lévén, esztendőnként kéntelenk vagyunk szomszéd földes- uraktúl bizonyos napi számban legeltetőhelyet marháinknak kiárendálnunk, mivel az hatámnk kicsin és szűk, de egyébberánt is helységünkben magunknak felyes birkáink vannak, amiatt is a legeltetőhelybűi kiszorultunk. Szőlőhegyünk is közel vagyon magunk határában, azért sem magunknak, sem uraságinknak az helységünkben korcsmánk nincsen. Réteinket a záporesső gyakrabban elönti, szántóföldeinket pedig elhorgya. V. Altallában mindennémű szántóföldeink és réteink irtások, mindazáltol vannak némellyek, mellyek mások magvokszakattával, némellyikünknek adattattak, né- mellyeknek pedig irtássoikra nem emlékezünk. Réteink is csekélységbűi állónak. Sarjút sem sokat kaszálhatunk, hanem néhai Zsicsi Jóseff úr maradékinak esett Finta névű pusztáján súlyos árendában bírunk úgy, hogy mellyeket ámbár magunk irtottunk és tisztogattunk, mindazonáltal mindkét részrűl egy szekkérel való réttül fölösleg árendát adunk. VI. Az titulált Oberster úr részire valók a második punctumban föltett mód szerént marhával és gyalog szolgáltunk, robotra menésünk, aki két órányi föld, még eddig bévetetődött robotunkban. VII. Mezzei földeinkbűl kilencedet nem adtunk, hanem kilenced helett négy esztendőtűi fogva földesurunk engedelmébűl tizedet adtunk, sehol sem tudgyuk, s nem is hallottuk, hogy más földesuraknál is az kilenced vetetődött volna, hanem mindenütt tized. Semminémű adományokat földesurunknak nem fizettünk. VIII. Egy puszta házhely sincs helységünkben. IX. Szabadmenetelűek vagyunk minnyájon. 1768. május 13. Előttem: Nagy László alszolgabíró s. k. 157
