Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés

Molnár András:

DEÁK FERENC ÉS AZ 1843/1844. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

1841 novemberétől 1843 márciusáig - miközben az ország közvéleményének figyelmét leginkább Széchenyi és Kossuth közismert politikai vitája kötötte le - Deák Ferenc Pesten tartózkodott, és az országgyűlés által delegált választmány tagjaként oroszlánrészt vállalt a büntetőeljárás és a börtönrendszer reformjának, illetve az új büntető törvénykönyv szövegének kidolgozásában. Noha a választmányban a konzervatívok voltak többségben, és a viták során Deák akarata nem mindenben érvényesülhetett, mégis leginkább neki volt köszönhető, hogy olyan törvénytervezet került a következő országgyűlés elé, melynél korszerűbbet nem ismert az akkori Európa. Deák azonban elégedetlen volt a többség által elfogadott tervezettel, miután abból kimaradtak az általa legfontosabbnak ítélt reform- javaslatok. Ezeket - köztük az esküdtbíráskodás bevezetésének tervét - csupán kisebbségi különvélemény formájában fogalmazhatta meg.1

Leglényegesebb javaslatainak leszavazása elkedvetlenítette a pesszimizmusra alkatánál fogva egyébként is hajlamos Deákot. Az ország jövőjét mind kül-, mind pedig belpolitikai szempontból rendkívül borúlátóan ítélte meg. Nyomasztotta a magyarellenes nemzetiségi mozgalmak, elsősorban az orosz befolyás növekedésére támaszkodó pánszlávizmus felerősödése, és egy bekövetkezhető európai háború esetén Magyarország feldarabolásától tartott. Deák álláspontja szerint csak az érdekegyesítés, a politikai jogok mielőbbi kiterjesztése menthette volna meg az országot a szétforgácsolódástól, erre azonban nem sok esélyt látott, miután az újabb országgyűlés előkészületei arra mutattak, hogy a diéta sem a büntetőkódex liberális változatát, sem pedig a nemesi adófizetést nem lesz hajlandó elfogadni. Deák nem volt meggyőződve a kormány reformszándékának őszinteségéről, és nem bízott az erőtlennek mutatkozó reformtábor érdekérvényesítő képességében sem. Elvesztette reményét, hogy elveit érvényre juttassa, ezért inkább visszavonult az országos közélettől, mintsem feladja meggyőződését. 1843 tavaszán történt visszavonulásának legalább annyira ürügye, mint közvetlen kiváltó oka volt Zala megye liberális követutasításának megbuktatása.2

1 Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári bilntetörendszer tervezete. (Zalai Gyűjtemény 15.) Zalaegerszeg, 1980.

2 Sándor Pál: Deák politikai koncepciójához. (Ismeretlen levele 1842-ből.) In: Történelmi Szemle 1979. 2. sz. 262-282. p., Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Titkosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843). In: Történelmi Szemle 1981. 4. sz. 548-610. p., Pajkossy Gábor: Deák a reformellenzék élén (1839-1843). In: Deák Ferenc emlékezete. (Szerk. Szabó András) Bp., 2003.128-138. p.

74