Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

Hunkár újabb felszólalásában javasolta, hogy szavazzanak a kiküldendő követek személyéről. Madarász és Hunkár korábbi felszólalásai azonban némi vitára adtak okot; Batthyány és Bezerédj is lényegében kikérte magának a bennük foglalt fenyegetést. Ugyanakkor Batthyány kijelentette: ha az OHB úgy véli, hogy „megszűnik kifolyása lenni az országgyűlésnek, mihelyt azt a Ház más helyre rendeli", szívesen visszaveszi indítványát. Kossuth maga is úgy vélte, hogy a Madarász és Hunkár által követelt említett szankciókra nincs szükség. Ugyanakkor leszögezte: az OHB sikeres működéséhez szükséges, hogy az országgyűlés jelenléte biztosítsa legitimációját.

Pázmándy - visszatérve Hunkár javaslatához - úgy vélte, hogy az országgyűlésnek döntenie kellene a kiküldendő képviselők és felsőházi tagok személyéről. A zárt ülésen elhangzott javaslatok alapján Majláth György országbíró, Mailáth Antal volt kancellár, Lonovics József egri érsek, Batthyány Lajos gróf, Deák Ferenc és Bezerédj István személyéről kért szavazást. Úgy vélte, hogy miután Batthyány újabb felszólalásában lényegében visszavette indítványát, dönthetnének az országgyűlés és az OHB Debrecenbe távozásáról is.

Ezután Perényi Zsigmond báró szólalt fel. Véleménye szerint a küldöttséget nem csak arra kellene felhatalmazni, hogy az ellenséges fővezérrel alkudjon, hanem arra, „hogy az ellenség fővezérével legelőször kívánjon egyezkedni s fegy- vemyugvást eszközölni, és onnan menjen aztán tovább Ferenc Józsefig". Végül megjegyezte, hogy elég lenne egy négytagú követség kiküldése, „Majláth György, Mailáth Antal, Lonovics József és Deák Ferenc untig elég volna". Batthyány, mint indítványozót, s némely más körülményeknél fogva is, kihagyandónak vélné.

Pázmándy ezután megpróbálta kimondatni a határozatot a javasolt személyek kiküldéséről, ám ekkor felszólalt Ivánka Zsigmond képviselő, s bár egyetértett a kiküldendő személyek számára vonatkozó javaslattal, de a képviselőház részéről szükségesnek tartotta még egy tag kiküldését. Ez is lehetővé tette, hogy Batthyány, aki képviselőként, s nem felsőházi tagként vett részt az ülésen, megkérdezze Perényit, mi kifogása van az ő kiküldetése ellen: talán csak nem tartja őt persona ingratának? Perényi szabadkozott, s kijelentette, „hogy ha a gróf jobban ismerve a körülményeket azt gondolja, hogy a dolgok akadására nem lesz, s oly szívesen ajánlkozik, én, isten látja lelkemet, nem akadályozom kiküldetését".

Pázmándy - aki láthatólag szerette volna már lezárni a vitát - azt javasolta, hogy határozzanak az említett öt személy kiküldéséről. Őt követte Deák Ferenc.

Deák felszólalása kezdetén kijelentette: nem remél sikert a békekísérlettől, mert gyanítja, hogy mindjárt az első lépésnél hajótörést fognak szenvedni, mert „azon hatalom, amely ezen pesti országgyűlést el nem ismeri, az ő fogalma szerint törvényes testületnek minket semmi esetben elfogadni nem fog". Ám úgy vélte, ha már kiküldik őket, szükséges pontosabban körülírni megbízatásuk tartalmát. Ha az ellenséges fő- vagy alvezér nem fogadná őket, akkor eleve megszű180