Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

Az országgyűlés által kiküldött békekövetség tagja216

Erre december 31-én délelőtt 11 órakor, a képviselőház zárt ülésében került sor. Az ülést, amelyben a felsőház egyes tagjai is jelen voltak, Pázmándy Dénes nyitotta meg, s azonnal közölte, hogy Perczel hadtestét az előző napon Mórnál meg- és szétverték. Ezért az OHB jónak tartaná, ha az országgyűlés Debrecenbe tenné át székhelyét. „Pestnek elvesztésével az ország nincs elvesztve, sőt, Pestet nem kellvén őrzeni, elosztott seregünket egyesíteni lehet, s a Tisza vidékéről visz- szanyemi, ami el van vesztve - folytatta. - Pest városát nem akarjuk védelmezni, nehogy ezáltal a várost veszélyeztessük. Ha tehát Pestet a képviselőház nem tartja országnak, menjen el innen, hol nyugodtan többé tanácskozni nem lehet. Seregeink a budai oldalról a pestire fognak visszavonulni, hogy itt újra rendeződjenek".

Pázmándy beszédéhez először Batthyány Lajos gróf, majd Bezerédj István szólt hozzá. Mindketten úgy vélték, hogy az országgyűlésnek nem kellene eltávoznia. Batthyány csak az OHB-t tartotta Debrecenbe küldendőnek, Bezerédj pedig azzal érvelt, hogy az országgyűlés távozása félelmet keltene a fővárosi lakosságban, s bizalmatlanságot a hadseregben. Őket követte Deák, aki azt kérdezte az OHB-tól (azaz, a bizottmányt képviselő Kossuthtól), „hogy hiszi-e, ha Pest elveszett, még az országot védelmezhetni? gondolja-e, hogy elég pénzzel stb. bírand?" Kossuth erre azt mondta, hogy ez hit dolga; „ő azt hiszi, hogy igen, de hitét nem tudja másba önteni". Végül Hunkár Antal, Veszprém megye főispánja és kormánybiztosa szólalt fel, s azt javasolta, hogy ha a képviselők távozni akarnak, másnap reggel távozzanak, mert délben már senki sem távozhat. Az ellenségnek annyi ágyúja van, hogy másnap már Budán lesz, s „a mi seregünk nem fog visz- szavonulhatni"; a Duna a magyar sereg számára Berezina lesz, s Windisch-Grätz, aki Bécset szétlőtte, sem Pestet, sem a Lánchidat nem fogj kímélni. Hunkár fel216 A békekövetségre ld. Deák és társai 1849. január 4-én és 14-én kelt jelentéseit, és Csengery Antal Deák 1866-os elbeszélése alapján írott emlékezését. Közli Kónyi Manó 367-380. p. Ehhez fűzött kommentárokat Melczer István. Ld. Csengery Antal: Deák békekövetsége Windisch-Grátztnél. (In:) Hermann Róbert, 2000. 410-416. p.; Kellemesi Melczer István: Deák Ferenc békekövetsége. (In:) uo. 416- 419. p. A korabeli források közül kiemelendő még Windisch-Grätz 1849. január 3-án Schwarzenberg- hez írott levele, közli Károlyi Árpád II. 117-119. p., magyar fordításban közli Deák Imre289-290. p. és Urbán Aladár, 1991. 46-47. p.; Madarász László emlékiratai és önéletrajzi levelei. (In:) Hermann Róbert, 2000. 203-204. p. A történteket Csengery alapján foglalja össze Hentaller Lajos: Gróf Batthyány Lajos fogsága. Vérrózsák I. 89-91. p. Alexander Helfert munkáját idézi Törzs Kálmán: Deák Ferencz. (In:) uő.: Deák Ferencz emlékezete. Bp., d. n. (továbbiakban Törzs Kálmán) 88-89. p. Főleg Deák beszámolóit használja Körmöczi Katalin 77-79. p. Az összefoglaló munkák közül ld. Ferenczi Zoltán II. 205-213. p.; Károlyi Árpád I. 3-9., 18-28. p.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti ország- gyűlésen 1848 decemberében. Századok, 1992.217-224. p.; Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszter- elnöksége, fogsága és halála. (In:) Körmöczi Katalin szerk.: Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete, „...minden hazám javára, ami csekély erőmből kitelik". Bp., 1998.157-159. p.; Hermann Róbert, 1998.197-209. p.

177