Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés
gyalása kapcsán - kijelentették, hogy „az ország közszükségei fedezésére kívánt sommák megadásához járulni nem fognak", ezzel ismét leszavazták a nemesi adófizetést, anélkül, hogy e kérdés tárgyalását bárki is napirendre tűzte volna.22 Zala megye soron következő, november 4-i közgyűlésén nem vettek részt a konzervatív kortesek, és a jelenlévő intelligencia közakarattal megváltoztatta a szeptemberi végzést, visszaállítva az adófizetést támogató követutasítást.23 E határozat elfogadását a lassan-lassan újra aktivizálódó Deák Ferenc indítványozta. Deák fogalmazta meg mind megyegyűlési beszédében, mind barátaihoz ekkortájt írott leveleiben a zalai liberálisok által követendő új taktika lényegét: „tegyen bár az ellenfél kortes erővel bármit a haladás elvei ellen, mi azt a legközelebbi gyűlésen, melyre ők korteseket nem hoznak, meg fogjuk változtatni!"24 A nemesi adófizetés, pontosabban háziadó ügyét azonban - függetlenül Zala megye ingadozó álláspontjától - máskülönben sem lehetett napirendre tűzni az 1843/1844. évi országgyűlésen, mert a támogató utasításokkal ellátott követek eleve reménytelen helyzetben, kisebbségben voltak. A kérdést a követutasításokat megkerülve, az ország közszükségeinek fedezése tárgyában kirendelt országos választmány vette tárgyalás alá. Noha a választmány konzervatív többsége is elfogadta a közteherviselés elvét és az országos közpénztár felállításához szükséges adó kivetését, a háziadó nemesek és nem nemesek által történő közös fizetését csupán a választmány javaslataihoz csatolt egyik különvélemény indítványozta. A adóteher elvállalásának javaslatát - amint az az alsótábla erőviszonyainak ismeretében várható volt - már a rendek kerületi ülése leszavazta, így a háziadó ügye már azelőtt elbukott, hogy az országos ülésre, onnan pedig a felsőtáblára kerülhetett volna. A közteherviselés elvét azonban ettől függetlenül magukévá tették a főrendek. Elfogadták a nemesi adózást, és az ezen alapuló országos közpénztár felállítását is, az e célra felajánlandó hárommillió forintot azonban sokallták. Az adómegajánlás összegét illetően eljárásjogi vita alakult ki az országgyűlés két táblája között, és ez megakadályozta a küszöbön álló megegyezést. Az ország- gyűlés utolsó heteiben zátonyra futott a közteherviselés ügye anélkül, hogy az udvarnak nyíltan meg kellett volna azt vétóznia.25 A mintegy 18 hónapig ülésező országgyűlés kevés kézzelfogható eredményt tudott felmutatni; az alsótábla reformkezdeményezéseit szinte kivétel nélkül leszavazták a főrendek. Az 1844. november 13-án szentesített törvények között mindössze négy lényeges akadt: a magyar államnyelv elismeréséről rendelkező 22 „Tekintetes Karok és Rendek!" 223-224. p. 23 Uo. 225-226. p. 24 Deák Ferenc Wesselényi Miklóshoz Kehidán, 1844. november 27-én írt levelét közli: Váczy János: Deák Ferencz emlékezete. Levelek 1822-1875. Bp., 1890.143. p. 25 Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. 90-96. p., Molnár András: „A zalai ágyúzás." Zala megye önkéntes adózói (1845-1848). In: Századok 1996. 5. sz. 1213. p. 82
