Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
Deák több órás grandiózus beszédben, melyben a jogsérelem és a szükséges jogorvoslat minden részletére kitért, összefoglalta a teljes ellenzéki álláspontot, nem feledkezve meg minden állítása precíz jogtörténeti alátámasztásáról. Csak azt jegyzi meg röviden - mondta, „hogy van ugyan jussa a kormánynak felügyelni a közbátorság fenntartására, de azt önkényes hatalommal nem gyakorolhatja..." Soha nagyobb szükség nem volt a szólás szabadságára - mondta befejezésül hiszen az ország alapkérdései kerülnek szőnyegre s ezért nélkülözhetetlen a szabad vita különösen azért, mert jó sajtó sincs.59 Deák azt is elérte, hogy a már csupán az alsótáblára kötelező záradék, miszerint újoncügyi felterjesztést a főrendekhez nem tesznek a szólásszabadsági sérelem főrendek általi felterjesztése előtt, még mindig érvényben volt. November 21-én, kerületi ülésen Nagy Pál kísérletet tett a rendi álláspont további puhítá- sára. Deák ekkor, érezve a nagy veszélyt, háttéralkut kötött: az alsótábla 6 héten belül elkezdi az újoncügy részletes tárgyalását, ha közben a főrendek felterjesztik a szólásszabadsági feliratot. 1840. január közepén letelt a 6 hét. A főrendek nem állták szavukat. Február elején Nagy Pál mégis az újoncügy felvételét kérte az alsótáblán. Deák tudta, hogy az utasítások miatt Nagy Pál nyerésre áll, de Klauzállal együtt legalább igyekezett a jogfeladók szája ízét megkeseríteni. Egy újoncot se addig - mondta -, míg a főrendek fel nem küldik a sérelmeket. Ha a többség mást akar, elfogadja, de hozzátéve: „... amely nemzet maga magát elhagyta, sorsát megérdemlette." A hosz- szú, de világos és az érzelmeket is bekapcsoló beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte. E hangulatban Deáknak sikerült menteni a még minimálisan menthetőt. Annyit elért, hogy a rendi határozat szerint az újoncügyi törvényjavaslatot nem küldik át a főrendekhez, míg azok fel nem eresztik a szólásszabadság sérelmét. Az ülésen botrányos jelenetek követték egymást: 6 megye szavazata lett érvénytelen, mivel követei ellenkezőleg foglaltak állást. így 24:22 arányban bukott el a kényszerített jogorvoslat ügye. Ekkor már az a feladat hárult a Deák vezette s még kitartó jogvédő ellenzékre, hogy megakadályozza a fősérelmek egyszerű sérelemmé degradálását, ami a többéves harc vereséggel történő lezárását jelentette volna. A főrendek (március 10-i ülésükön) jelezték, hogy az alsótábla szólásszabadságot tárgyaló sérelmi feliratát nem engedik fel. Még április végén is azt üzenték a főrendek, hogy amíg az alsótábla nem enged, azaz nem terjeszti fel az újoncügyi törvényjavaslatot mindenek előtt, addig ők is kitartanak. Ekkor viszont már más síkra lett terelve az ügy.60 59 Deák 2001.1. 222- p., Kónyi 1.373- p. 60 Irományok II. 109. sz., III. 125., 130., 154., 176. sz., IV. 347. sz. 60
