Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
herében a jobbágytelki haszonvételek szabad adásvételének kimondása kapcsán, döntés született ugyan, de csupán rendkívül heves viták után. „A csaknem három éves diaeta folyamában sok élénk buzgalomra gerjesztő tárgy fordult elő: - írta Kossuth 1835 októberében, a törvénycikk vitáiról - de én illy feszültnek mint most, a követi kar állását soha sem tudom, s ha Szepesi és a Bánságot, sokszor Sárost, néha Zemplént is a Dunához, Veszprémet pedig, Baranyát, Posegát és Szerémet, gyakran Esztergomot, itt ott Tolnát és Pestet is a Tiszához számíthatnék, azt kellene hinnünk, hogy a tiszai s dunai követek nem egy hazának tagjai." Tizennyolc dunáninneni, dunántúli és horvátországi megyében e nemesi kategória már korábban is adózott, adó alá vetésüket túlnyomórészt a tiszai megyék követei ellenezték - így a vita szinte regionális ellentét formáját öltötte. Deák, aki rendkívül élénken vett részt a tervezet tárgyalásán - csak a kerületi ülés vitáin húsz alkalommal szólt hozzá -, már előre jelezte, a törvénycikket össze fogja kapcsolni a katonatartás rendezésével. Előbb azt a megfogalmazást javasolta, hogy „a jobbágyföldet használó nemesek a katonaság élelmezéséhez az adózókra nézve T. t. czikkelyben meghatározandó módon fognak járulni"), a „fiók, unoka, vice és Isten tudja minő T. t. czikkelynek nevezett indítvány" kisebbségben maradt, majd azt indítványozta, hogy a törvénycikk elfogadásának elengedhetetlen (conditio sine qua non) feltétele a katonatartásról szóló törvény meghozatala legyen. Ezt a többség elvetette ugyan, az alsótábla azonban kimondta a katonatartási kötelezettség (tápláltatás, alimentatio) megszüntetését, illetve a piaci áron való térítést (azaz a deperdita megszüntetését). Az uralkodó 1836 áprilisában a katonatartás ügyének megvizsgálására országos bizottság kiküldését kívánta. Április 16-án elhangzott ugyan az indítvány, hogy a diéta a szóban forgó szakasz változatlan elfogadását a törvény conditio sine qua honjának tekintse, támogatói azonban, köztük Deák, kisebbségben maradtak.60 A kiszemelt törvények kijelölése során, 1835. november elején felvetődött több korábban leszavazott reformjavaslatnak, az önkéntes örökváltságnak, a jobbágyok személyes és vagyonbiztonságának, illetve a nemnemesek birtokbírhatásá- nak újratárgyalása, felvételüket azonban csak 22, illetve 20 megye támogatta.61 A napirendre tűzött törvényjavaslatok jelentős része (a két jogi, illetve az úrbéri operátum részeként) már szerepelt a diéta napirendjén, több indítvány viszont most először került a rendek elé. A főrendek kisebb-nagyobb ellenállás után, különféle módosításokkal a legtöbb javaslathoz hozzájárultak, három esetben azonban nem, illetve csak lényeges változtatások után jött létre egyezség a két tábla között. Deák 1835. november 3-án javasolta, hogy a Helytartótanácson az „örö« KLÖM V. 111., 75., 114., 118., 141-142., 151. p. (vö. Tekintetes Rendek! 106-107., 111-112. p.) KLÖM V. 635-637., 646-648. p. (Kossuth nem említi, Deák hogyan szavazott - „nem kevesen valánk, kik stb.", áll a követi végjelentésben, DFB 1.279. p./DF:VPÍB 1.137. p.) « KLÖM V. 183., 192-193., 207-214. p. 33
