Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
hanem országos sérelemnek tekintette a perbefogást. 1835 áprilisában azonban, helyes taktikai érzékkel, idő előttinek látta a sérelem elővételét, egyben kijelentette, semmiképpen sem kíván „a kegyelem útjára folyamodni", mint azt Pest megye javasolta. A kedvező követutasítások szaporodtával, június közepén látta az időt elérkezettnek. (Wesselényi naplójának köszönhetően ezekben a hónapokban képet kaphatunk Deák színfalak mögötti tevékenységéről.) Az indítványtevő 1835. június 16-án ismét Beöthy Ödön volt, Deák maga pedig, ami később mind inkább szokásává vált, a vita előrehaladott pontján szólalt meg. Ekkor és a későbbiekben Deák, aki mintegy másfél tucat alkalommal szólalt fel - legfontosabb beszédeit június 16-án és augusztus 5-én tartotta -, ismét több alapvető elvet fogalmazott meg a politikai életre vonatkozóan, amelyek később a szólásszabadsági sérelem fő pontjait - s Wesselényi védekezésének is alapját - képezték. Eszerint közgyűlési beszédért nem lehet hűtlenségi pert indítani (per indítására széksértés esetén csak a gyűlés maga jogosult); a szabad szólás alapvető „természeti juss"; a kormány és a fejedelem nem azonos (más szóval előbbire a fejedelem személyét megillető sérthetetlenség nem terjed ki, azaz a kormány bírálható); a hűtlenség bűncselekményét szóval nem is lehet elkövetni. Miután a Wesselényi szavait magáévá tevő barsi követet, Balogh Jánost is perbe fogták, a feliratot a főrendek rendre visszadobták, s egyre-másra érkeztek a kormánypárti követutasítások, a Deákék mögött álló többség napról-napra fogyatkozott. Mind több híve támadt felsőbüki Nagy Pál javaslatának, aki a nádor közbenjárásra való felkérését indítványozta. Ez utóbbi Deák számára elfogadhatatlan volt. Maga Wesselényi is hajlott e közvetítő javaslatra, Deák azonban, a báró rosszallását is kiváltva nem engedett elvi álláspontjából. Deák kockáztatott, amit ritkán tett, de végül is nyert: 1835. augusztus elejére a közbenjárás többséget szerzett ugyan az alsótáblán, mivel azonban a nádor nem vállalta a közvetítést, az ehhez fűzött illúziók szinte azonnal szertefoszlottak. A szólásszabadság ügye ettől fogva az országgyűlés végéig, 1836 májusáig szilárd többséget élvezett az alsótáblán, a feliratot azonban a főrendek tizenhetedszer is visszautasították. (Balogh János perét 1835 szeptemberében megszüntették, a rendek azonban fenntartották a sérelmet, mivel az uralkodó, kegyelmi úton, „feloldozta" a barsi követet a vád alól, és a feliratában a szólásszabadság mellett érvelő megye elveit kárhoztatta.)44 Utóbb, a következő országgyűlésen immár a szólásszabadsági sérelemhez sorolták az ún. békési sérelmet is, amely 1835 szeptemberétől fogva foglalkoztatta az országgyűlést. Békés megye 1835 februárjában - esetleges újratárgyalásuk során - az elbuktatott úrbéri reformjavaslatok pártolására hívta fel a megyéket, a körlevél ügyében az ural“Trócsányi: Wesselényi Miklós. 354. sköv. p„ KLÖMIV. 328-329. p. /DFB1.148-149. p„ KLÓM IV. 504-508. p. /DFB 1.163-168. p. /DF:VPÍB 1.107-111. p., KLÖM IV. 631-636. p. /DFB 1.183-190. p. /DF: VPÍB I. 118-123. p., Trócsányi: Wesselényi Miklós. 364-370. p., különösen 364-366. p„ KLÖM V. 173., 189. p., ld. még Molnár: Deák levelei 36-37. p. is. 28
