Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

umot egy fejcsóválása az öreg úrnak kisebbségbe hozhatná. Különös dilemma."13 S az 1867. január közepi forró napokon, amikor néhány napig úgy tűnt, Deák megmakacsolta magát, s nem adja beleegyezését az Andrássy, Eötvös és Lónyay bécsi tárgyalásain elfogadott további „engedményekhez", ehhez még hozzáteszi: „Deák oppositio volt mindég, úgy is akar meghalni."14 Egy szintén e napokból származó naplóbejegyzése pedig nagyon jól szemlélteti, hogyan is képzelték el Deák szerepét a kormányzati pozíciókra készülő közvetlen hívei: „Mégis különös egy helyzet. 1848-ban felállítjuk elvben a felelős kormányformát, a parlamenti többség kormányát. 18 évig azért küzdünk. Az öreg úr maga oda állítja mint conditio sine qua nont. S most, midőn e teljesülés küszöbén állunk, annak nem fogadja el következményeit, az első következményét, mely szerint neki mint a többség vezérének kellene alakítania a ministeriumot. A másodikat sem, a szoros és compact párt organisation mely szerént bizony még az egyéni meggyőződést is alá kell rendelni a párt disciplinának, mely szerént a pártnak pártolni kell saját kormányát feltétlenül!"15 S hogy Lónyaynak igaza volt, s Deák pozícióját nemcsak ő látta már jóelőre ilyen kényesnek, bizonyítják Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter Andrássy Gyulához intézett sorai 1867 szeptemberéből: „Hogy a párt egészen Deáktól függ, s ha ő ellenünk nyilatkozik, bármily kérdésnél, de főképp ennél [az ún. hevesi ügyben], elhagyna, azt magad épp oly jól tudod, mint én, s a kérdés csak az, tovább viseljük-e a nyűgöt, mely azon természetelleni helyzetnek következése, hogy a ház többsége oly férfinak kezében van, ki a minisztériumon kívül áll? vagy pedig dobjuk oda tárcáinkat, azokra hárítva a következéseket, kik azt okozták?"16

Nem tudjuk, a kormánytagokon túl a politika többi szereplői hogyan értékelték 1867-ben Deák döntését, hogy nem vállalja a közvetlen kormányzati felelősséget. Az utólagos értékelések két pólusát jól szemléltetheti az ellenzékhez tartozó, 1869- 1875 között képviselő Máriássy Béla és a Deák-párti, 1865-1868 között szintén képviselő Szász Károly véleménye. Máriássy a századfordulón visszatekintve így szól: „Országos szerencsétlenség volt az hogy Deák ministerséget nem vállalt, mert ha minister, értesülhetett volna az egyes tárczák rendetlen kezelésérül, a végrehajtás gyengeségérül és azon üzelmekrül, melyeket képviselői csoportok, ministerek és ministeriumok, egyes képviselők gyakoroltak. A párt vezére, Deák Ferencz egész életében Magyarország legszabadelvübb és legfüggetlenebb embere volt, ki a haza, a szabadság, a humanitás ügyét soha semminemű hatalomnak alá nem rendelte. A ministerium és többsége szabadelvűnek mondta magát, de

13 Lónyay Menyhért naplója, Pest, 1866. dec. 10.

14 Lónyay Menyhért naplója, Pest, 1867. jan. 16.

15 Lónyay Menyhért naplója, Pest, 1867. jan. 18.

16 Eötvös József levele Andrássy Gyulához, [1867. szept. második fele] In: Eötvös József: Levelek 510. p.

264